Azt, hogy az új alaptörvény rögzíti: az ország neve Magyarország, úgy értékelik, hogy ezzel a Fidesz a köztársaság felszámolására törekszik. Egyes politikusaik egyenesen addig mennek, hogy a királyság feltámasztásának szándékát vizionálják, és most jakobinus dühvel átitatva a respublika ádáz védelmezőjeként kívánják magukat feltüntetni. Holott a köztársasági berendezkedést az új alaptörvény is rögzíti, a szocialisták tehát szép, kövér árnyékra vetődnek a respublika kőbe véséséről szóló performanszukkal. (Más megközelítésben félrevezetik a polgárokat.) Érdekes egybeesés, hogy épp ezekben a napokban került be a romániai közbeszédbe is az államforma kérdése, miután a kommunisták által lemondásra kényszerített volt uralkodó, Mihály király lánya, Margit hercegnő arról beszélt egy interjúban: az uralkodói család készen áll arra, hogy visszatérjen az ország élére, ha a nép is úgy akarja.
Az internetes kommentárok alapján talán nem túlzás kijelenteni: a polgárok jelentős része boldogan szavazná meg a királyság restaurációját, mivel valamilyen naiv romantikus idealizmustól áthatva úgy vélik, egy, a politikai iszapbirkózás fölött álló uralkodó képes lenne kivezetni az országot a jelenlegi, kilátástalan gazdasági, társadalmi és erkölcsi helyzetből. A királyság amúgy a legkevésbé sem ördögtől való, számos patinás európai monarchia alattvalóinak esze ágában sem lenne a „felvilágosult, progresszív” respublikák polgáraival cserélni. Lám, Belgiumot is jórészt csak a népszerű uralkodói család tartja össze. Persze a monarchia ma már csupán dísz, hisz valójában mindenütt képviseleti demokráciáról van szó – de ettől függetlenül még ma is a nemzeti tradíció olyan, megbecsült része, amelyre a polgárok többsége büszke. Hogy a köztársaság lényegénél fogva magasabb rendű államforma, földi mennyország lenne, arra például épp az MSZP 2002 és 2010 közötti kormányzása a cáfolat. Az államforma megváltoztatásának feszegetése ugyanakkor pótcselekvés lenne. Az elmúlt évtizedek mind Magyarországon, mind Romániában bizonyították: a demokrácia helyzete és a polgárok jóléte nem az államformától, hanem a politikai kultúra minőségétől függ.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!