Azt, hogy az új alaptörvény rögzíti: az ország neve Magyarország, úgy értékelik, hogy ezzel a Fidesz a köztársaság felszámolására törekszik. Egyes politikusaik egyenesen addig mennek, hogy a királyság feltámasztásának szándékát vizionálják, és most jakobinus dühvel átitatva a respublika ádáz védelmezőjeként kívánják magukat feltüntetni. Holott a köztársasági berendezkedést az új alaptörvény is rögzíti, a szocialisták tehát szép, kövér árnyékra vetődnek a respublika kőbe véséséről szóló performanszukkal. (Más megközelítésben félrevezetik a polgárokat.) Érdekes egybeesés, hogy épp ezekben a napokban került be a romániai közbeszédbe is az államforma kérdése, miután a kommunisták által lemondásra kényszerített volt uralkodó, Mihály király lánya, Margit hercegnő arról beszélt egy interjúban: az uralkodói család készen áll arra, hogy visszatérjen az ország élére, ha a nép is úgy akarja.
Az internetes kommentárok alapján talán nem túlzás kijelenteni: a polgárok jelentős része boldogan szavazná meg a királyság restaurációját, mivel valamilyen naiv romantikus idealizmustól áthatva úgy vélik, egy, a politikai iszapbirkózás fölött álló uralkodó képes lenne kivezetni az országot a jelenlegi, kilátástalan gazdasági, társadalmi és erkölcsi helyzetből. A királyság amúgy a legkevésbé sem ördögtől való, számos patinás európai monarchia alattvalóinak esze ágában sem lenne a „felvilágosult, progresszív” respublikák polgáraival cserélni. Lám, Belgiumot is jórészt csak a népszerű uralkodói család tartja össze. Persze a monarchia ma már csupán dísz, hisz valójában mindenütt képviseleti demokráciáról van szó – de ettől függetlenül még ma is a nemzeti tradíció olyan, megbecsült része, amelyre a polgárok többsége büszke. Hogy a köztársaság lényegénél fogva magasabb rendű államforma, földi mennyország lenne, arra például épp az MSZP 2002 és 2010 közötti kormányzása a cáfolat. Az államforma megváltoztatásának feszegetése ugyanakkor pótcselekvés lenne. Az elmúlt évtizedek mind Magyarországon, mind Romániában bizonyították: a demokrácia helyzete és a polgárok jóléte nem az államformától, hanem a politikai kultúra minőségétől függ.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
szóljon hozzá!