Makkay József
2019. augusztus 29., 08:342019. augusztus 29., 08:39
2019. augusztus 29., 08:342019. augusztus 29., 08:39
Sok gazda és agrárvállalkozó farmján megfordultam az utóbbi hónapokban Erdélyben. Olyanok portáján is jártam, akik agrárpályázatok és bankkölcsönök segítségével újították fel telephelyüket, gépparkjukat, a többségnél mégsem volt annyira látványos a fejlődés, de beszélgetéseink során egyik esetben sem a pénzügyi háttér bizonyult a legnagyobb gondnak.
Kivétel nélkül mindenki a munkaerőhiányra panaszkodott. Arra az egyre súlyosbodó jelenségre, amikor nem csak állandó alkalmazotti gárdát nem találnak a mezőgépek kezelésére, hanem a szezonmunkákhoz szükséges alkalmi munkaerő beszerzése is utópia lett. Az egy-két évtizede még bőségesen rendelkezésre álló napszámosok derékhada mára eltűnt. A farmok működtetői szerint ma már semmilyen munkára nem akad ember sem helyben, sem a környező településeken. Egyre inkább megoldhatatlanná válik busszal összeszedni hetedhét faluból annyi alkalmi munkást, hogy egy-egy nagyobbacska farmon kézi erővel lehessen a zöldségeket és gyümölcsöket betakarítani. Magyarán szólva: amit nem lehet géppel begyűjteni, az ott rothad el a mezőn, mivel nincs munkáskéz.
A gazdaság különböző ágazatai közül a krónikus munkaerőhiány egyértelműen a mezőgazdaságot sújtja leginkább. Napjainkban ennek a munkaerőnek van Európa-szerte a legnagyobb konkurenciája. A legtöbb nyugat-európai országban nem a helybeliek szedik le a gyümölcsöt és a zöldséget, hanem zömmel a kontinens keleti feléből érkezők derékhada. A román, a szerb, a moldovai, az ukrán vagy a bolgár munkaerő gyakorlatilag pótolhatatlanná vált a holland zöldség- és virágfarmokon, mint ahogy a német mezőgazdaság sem tudja nélkülözni a keleti végekről érkező munkáskezeket. Erdélyben jó pár „fejvadász” cég közvetíti nyugat fele azt a munkaerőréteget, amely még a mezőgazdaságban akar dolgozni, az itthoni farmoknak pedig esélyük sincs felvenni a bérharcot a holland, német, francia vagy brit ajánlatokkal. Igaz, az utóbbi öt évben mifelénk is sokat emelkedett a napszámosok bére – ezt a fajta munkavállalást ma már törvényes keretek közepette is fizetheti a munkaadó –, és ha a Nyugat-Európában mezőgazdasági munkát vállaló hazánkfia utánaszámolna ott-tartózkodási és utazási költségeinek, akkor rájönne, hogy idehaza is megérné ugyanazt a munkát elvégezni, miközben a családját sem kellene elhagynia. De ahogy egyik agronómus ismerősöm fogalmaz: ma az erdélyiek számára sokkal trendibb Hollandiában hagymát szedni, mint idehaza. A „kétfajta” foglalatosság nem ugyanúgy cseng barátok, ismerősök, rokonok körében.
Úgy tűnik, mára ütött vissza a hazai mezőgazdaság sok évtizedes lenézettsége, hátrányos helyzete, alulfinanszírozottsága, hiszen a fiatalok körében egyáltalán nem vonzó ágazat. A munkaképes többi korosztályok – amelyeknek még van némi kötődésük a gazdaélethez – nem itthon, hanem külföldön vállalnak munkát, és ezzel a kör be is zárul. A kilátástalan munkaerőpiaci helyzet egyre több agrárvállalkozót késztet arra, hogy cégének termelését lecsökkentse, illetve felhagyjon a munkaerő-igényes ágazatokkal, mint például a zöldség- és gyümölcstermesztés vagy az állattenyésztés. A legtöbb vállalkozó számára csak a teljesen gépesíthető szántóföldi növénytermesztés jöhet szóba, ahol pár nagy kapacitású erőgéppel több száz hektár terület művelhető meg. Ez a kényszermentalitás teljesen átalakítja az erdélyi mezőgazdaságot, ahonnan lassan, de biztosan kivesznek a családi gazdaságok, a jó minőségű erdélyi zöldséget és gyümölcsöt termő kisebb farmok. Mint ahogy hetedhét határban sem látni már tehéncsordát, ugyanolyan ritkaság lett a híres aranyosszéki vagy a felső-nyárádmenti gyökérzöldség is.
A gazdák és agrárvállalkozók panaszai nem jutnak túl messzire, így szakminisztériumi szinten sem körvonalazódik megoldás. A hazai mezőgazdaság presztízsének javítása a jövő ködébe vész, amit legjobban az bizonyít, hogy legtöbb élelmiszerünk importból származik. Talán nem véletlen, hogy szinte senki nem akar egy vesztesnek bélyegzett hazai ágazatban dolgozni.
Balogh Levente
Igencsak elrugaszkodik a valóság talajától, aki az EU-csatlakozásról szóló moldovai népszavazás eredményét úgy magyarázza, hogy azzal az ország végleg demonstrálta elköteleződését a nyugati integráció mellett, jókora csapást mérve ezzel a Putyin-rezsimre.
Makkay József
A román média keményen ostorozza a szerinte orosz befolyás alá került moldovai köztársaságbeli Gagauz Autonóm Tartomány szavazási eredményét. A gagauzok vajon miért nem szeretik a nagyromán jelöltet, és vele együtt az Európai Uniót?
Balogh Levente
A végén még az a szégyen éri a romániai lakosságot, hogy magyar és/vagy orosz áram és földgáz jön majd a falból.
Balogh Levente
Bár a román politikumban kétségkívül erős a konkurencia, Nicolae Ciucă liberális pártelnöktől senki sem veheti el az első helyet a hét legszánalmasabb és legröhejesebb kijelentéséért zajló versenyben.
Balogh Levente
Súlyos, de szükséges döntés volt: Izrael végül bevállalta a kétfrontos háborút az ország népét, államiságát fenyegető terrorszervezetekkel szemben.
Makkay József
Rekordokat dönt a román állam költségvetési hiánya. A túlköltekező kormány valahogy kihúzza a választásokig, de hogy utána mi lesz, arról csak rossz sejtések vannak.
Balogh Levente
A végén még oda lyukadunk ki, hogy Klaus Iohannis politikai jövője fontosabb Románia sorsánál.
szóljon hozzá!