Persze tudjuk, nem könnyű, hiszen Európa-szerte terjed a betegség, ráadásul az elmúlt két hónapban több európai országban is vészesebbé vált a járványhelyzet. Ennek ellenére, vagy éppen ezért érthetetlen, hogy miért nem foganatosítottak itthon szigorú óvintézkedéseket már egy évvel ezelőtt, a sertéspestis első megjelenésekor.

Az állategészségügyi és élelmiszer-biztonsági hatóságok csak néhány héttel ezelőtt, immár a járvány kirobbanásakor kaptak észbe, és láttak hozzá a vírus terjedése feltartóztatásához, a gócpontok felszámolásához, a fertőzött állomány kényszervágásához.

Holott a megelőzés azért lett volna hatványozottan indokolt, mivel az üzemszerű hizlaldákon kívül Romániában nagyon elterjedt a háztáji sertéstenyésztés is, a mintegy 4,5 millió főre becsült hazai állomány pedig a hatodik legnagyobb az Európai Unió tagállamai közül. Éppen ezért már tavaly, az első fertőzés felbukkanásakor hozzá kellett volna látni az állatvásárok, a farmok fokozott ellenőrzéséhez. És ami a legfontosabb: tájékoztatni kellett volna a lakosságot, ami az elmúlt időszakig teljesen elmaradt.

Ha a hatóságok időben figyelmeztetnek a járványvédelmi előírások betartásának jelentőségére, meglehet, nem lenne olyan súlyos a helyzet. Ehelyett csak a közelmúltban kezdték bombázni a lakosságot, hogy meg kell akadályozni a házi sertések vaddisznóval való érintkezését, azt azonban még ma sem tudatosították a nyilvánosság előtt, hogy az utazások alkalmával senki ne hozzon magával sertéshúst és abból készült termékeket azokból az országokból, valamint EU-s területekről, ahol a betegség előfordul.

És persze ahogy lenni szokott, itt is felbukkan a politikai szál: mindenképpen kivizsgálást igényel, szivárogtattak-e már korábban információkat állami intézmények kormányzati protekcióval rendelkező személyeknek. A megnyugtató válaszok és intézkedések nem várhatnak tovább, elvégre olyan vészhelyzetről van szó, amely milliók megélhetését befolyásolja, és egy teljes iparág tönkretételét eredményezheti.