2009. május 25., 10:062009. május 25., 10:06
A folyóparti és aluljáróbeli kisebb-nagyobb kupacok kerülgetéséhez már hozzászoktunk, meg sem lepődünk rajtuk. Akkor viszont, ha egy nyilvános telefonfülke padlójáról, netán plafonjáról kacsint vissza egy színes hurka, már felkapjuk a fejünket. Hamar rá kell eszmélnünk ilyenkor, hogy az illetőnek nemcsak kultúrája nem volt, de vécépapírja sem. Erről tökéletesen árulkodik az üvegablakon hagyott, kakitenyérnek nevezett, posztmodern alkotás. Elemezni nem érdemes és nem is gusztusos az ilyet, inkább vegyünk mobilt, de azt se hordjuk a farzsebünkben, nehogy baleset érje. Falun más, ott az embereknek még egy kicsivel több agytekervényük maradt, mint a tyúknak, így nem csinálnak az udvar közepére. Józsi bácsinak és Piri néninek is megvan a maga hangulatos árnyékszéke. A falait nagyanyáról unokára öröklődő versikés falvédő takarja, a karfán ott pihennek a tavaly nyomott országos lapok. Itt élvezet üldögélni, darázsdöngicsélésre és kakaskukorékolásra lehet lazulni, szinte minden görcsös beidegződés elillan. Ám ha mégse menne valami, akkor Pista bácsi háromszor guggolós borából kell bevenni egy nagyobb vizespohárral, és az rögtön meg is hozza az ihletet. Vérré válik – ahogy mifelénk mondogatják, ám, ha azzá nem is, szorult helyzetéből biztosan kisegíti az embert. Felül kell vizsgálni az illemhelyeket és az illemtanokat is, mert eléggé elavult már mindkettő. Már nem dívik az sem, hogy a természetben, kiránduláskor, minden bokor alá le lehet guggolni pár perc erejéig, mert ha majd a másik szalonnát szeretne ott pirítgatni nyárson, netán egy pásztorórát megejteni, kínos meglepetés érheti. Különösen mostanában veszélyesek ezek a magánakciók, hiszen már hetek óta egy csepp eső sem esett az alföldön, és a kis csomagokat nincs, mi elmossa. Legyünk hát tekintettel embertársainkra, és hagyjuk otthon a meglepetéseket, és próbáljuk civilizáltan használni mind a nyilvános, mind pedig a zöldvécéket.
Vége a fél éve tartó elnökválasztási mizériának, a legnagyobb mumus, Călin Georgescu bejelentette a visszavonulását a politikától, miután Nicușor Dan nyerte a megismételt elnökválasztást – úgy tűnhet, Romániában helyreállt a rend.
Miközben Nicușor Dan választási győzelme kedvező fejlemény a magyarok számára, hiszen sikerült elkerülni, hogy az országnak szélsőjobboldali, magyargyűlölő elnöke legyen, azért olyan sok okunk még sincs az önfeledt ünneplésre.
Románia leginkább ahhoz a katonához hasonlít, akire a csatában rálőttek, de szerencséjére a füle mellett elsüvített a puskagolyó – tömören így foglalható össze az államfőválasztás végeredményének legfőbb következtetése.
Elnökválasztás előtt áll, és háborog az ország. A választópolgárnak el kell döntenie, hogy az egykori suszter „aranykorszakát” felelevenítő aktivista „megmondóember” vagy a matematikában kimagasló eredményeket felmutató jelölt mellé üti a pecsétet.
Sokszor mondták már a romániai választások kapcsán, hogy két rossz közül kell választani, ezért szavazzunk a kisebbikre – a mostani elnökválasztás viszont már arról szól, hogy nem a nagyobbik rosszat, hanem a katasztrófát kell elkerülni.
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.