Mint ismeretes, a romániai karanténszabályok módosítása nyomán megismétlődtek a járvány kezdetén tapasztalt jelenetek a magyar–román határon. A Nyugat-Európában dolgozó, de a koronavírus-helyzet miatt hazatérni igyekvő román és bolgár állampolgárok számára a magyar kormány által létrehozott tranzitfolyosó végén, Nagylaknál óriási tömegek torlódtak fel, mivel a román határőrök és egészségügyi illetékesek képtelenek voltak kellő sebességgel lebonyolítani az érkezők beléptetését és egészségügyi ellenőrzését. Miután a bukaresti illetékesek megkeresték a magyar hatóságokat, hogy próbáljanak megoldást találni a helyzetre, a magyar fél úgy járt el, ahogy az egy normális és korrekt szomszédhoz illő: az összes határátkelő megnyitásáról döntött, hogy sikerüljön a zsúfoltságot csökkenteni.

A köszönet ezért természetesen egy újabb ordenáré magyarellenes nyilatkozat volt a legmagasabb román szinten. Alig jelentette be Marcel Vela belügyminiszter, mennyire nyitottnak és korrektnek bizonyult a magyar fél a román kérésekkel szemben, Ludovic Orban miniszterelnök átvette a stafétát főnökétől, Klaus Iohannis államfőtől, és hozzá hasonlóan ő is úgy próbálta befeketíteni a pártja legfőbb riválisának számító Szociáldemokrata Pártot, hogy azzal vádolta meg: lepaktált a magyarokkal.

Mint ismert, ő is azzal uszított egyszerre a PSD és a magyarok ellen, hogy a párt az RMDSZ támogatásának megszerzése érdekében elfogadhatatlan kompromisszumokat kötött, és olyan jogszabályokat szavazott meg, amelyek mindenütt kötelezővé tették volna a kisebbségek nyelvének használatát, ugyanakkor megengedte a Székelyföld autonómiájáról szóló törvénytervezet hallgatólagos elfogadását. Azt is felrótta, hogy a PSD a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezetbe (OECD) való román belépéssel kapcsolatos magyar vétó miatt belement a marosvásárhelyi római katolikus gimnázium újraalapításába. Orban szerint a PSD arról is megállapodást kötött, hogy a Fekete-tenger térségében található teljes földgázmennyiséget Magyarország vásárolja fel.

Az arcátlan hazudozás és uszítás mellett érdemes megjegyezni azt is, hogy a bukaresti illetékesek most éppen a van sapkája, nincs sapkája módszert alkalmazzák Magyarország lejáratására: ha éppen Moszkvával tárgyal a gázszükséglet fedezéséről, akkor Putyin-bérencnek bélyegzik, ha viszont bevallottan az orosz függéstől való megszabadulást célzó energiapolitikát folytat, akkor a román erőforrások „ellopásával” vádolva próbálják befeketíteni. Érdekes párhuzam, hogy Chișinăut, ahol most éppen nem Bukarest-barát, Moldova Románia általi bekebelezését lelkesen támogató kormány van hatalmon, a napokban szintén egy kormánypárti román politikus próbálta a nagy nyilvánosság előtt befeketíteni – mintha csak be nem vallott stratégia lenne a Bukarestnek nem minden kérdésben automatikusan gazsuláló szomszédok lejáratásának szándéka.

Közben persze a magyarkérdés napirenden tartása már csak azért is fontos lehet, hogy a közelgő Trianon-centenárium kapcsán a felhergelt román polgárokban föl se merülhessen, hogy valóban lehetne empatikusan is viszonyulni a magyarokhoz a számukra tragikus évforduló kapcsán, hiszen egyes nacionalista román erők ebben az Erdély fölötti román szuverenitás igazságosságának megkérdőjelezését látják. És persze amíg a Romániának, a románoknak gesztust tevő Magyarországot Bukarestben a legfelsőbb szinteken savazzák, addig sem az a téma, hogy egyáltalán miért kellett lazítani a még mindig több tízezer aktív fertőzöttel rendelkező országokból hazatérők számára a karanténszabályokon, újabb népvándorlást generálva ezzel. Mint ahogy azt is alig kérik számon a kormányon, hogyan lehetnek még mindig a kórházak a legnagyobb fertőzőgócok között.

És azért sem veszik elő komolyan a kabinetet, hogyan engedélyezhették a hatóságok, hogy a koronavírus-fertőzés szövődményeiben elhunyt suceavai ortodox érseket több ezer ember részvételével temessék el, miközben az egyszerű polgárok számára továbbra is legfeljebb nyolc főben szabják meg a résztvevők maximális számát a temetéseken. Mindezek alapján ismét megállapítható: miközben a magyar fél a határnyitás konkrét és szimbolikus formáit is szorgalmazza, sőt meglépi, addig a román hivatalosságok részéről továbbra is legfeljebb csak a magyarokkal szembeni frusztráció és a belpolitikai gondok magyargyűlölet szításával való elkendőzésének szándéka határtalan.