2011. február 01., 10:192011. február 01., 10:19
Viszont a művelethez paksamétányi igazoló akta kellett a régi lejárt igazolvány mellé. Vinnem kellett a születési anyakönyvi kivonatomat, ugyebár nem elég nyilvánvaló a puszta lét, bizonyítani kell azt egy irattal. Aztán mivel névcsere történt házasságkötés okán, fel kellett mutatnom a házassági anyakönyvi kivonatomat is, függetlenül attól, hogy közben elváltam, és lényegében a felújításra benyújtott személyiben már a születési nevemet viselem. S ha már házassági anyakönyvi kivonattal bizonyítottam, hogy valaha volt nekem más nevem is, mégis a „buletinben” a lánykori nevemen szerepelek, ezt a másodszori névcserét is igazolnom kellett egy újabb papírral. Magyarán, másolatot kellett adnom arról a bírósági határozatról, amelyben döntés született arról, hogy válás után használhatom a saját nevem. Aztán kellett még vinnem egy hétlejes nyugtát, ami az igazolvány ellenértéke, s még egy másikat négy lej bélyegilletékről, ami gyanítom, az ügyintézés fedezésére szolgál. Ja, és még nincs itt vége – még szerencse, hogy visszaolvastam, amit eddig írtam –, hiszen vinnem kellett a lakásszerződést is, ami bizonyítja, hogy valahol lakom is, nem a Békény-híd alját bérelem szállásul. Természetesen a nyugtákat leszámítva mindent eredetiben és másolatban is fel kellett mutatni amellett, hogy még helyben is ki kellett tölteni egy típuskérést, a fenti papírok/cédulák adatai alapján. Na most, mindezt azért, hogy néhány nap múltával a kezembe vehessek egy ugyanolyan, ugyanazokkal az adatokkal kitöltött személyi kártyát, ami csak abban különbözik az előzőtől, hogy a tíz évvel korosabb ábrázatomat nézegethetem rajta. Amúgy minden, de minden – név, személyi szám, apja neve, születési dátum, lakcím stb. – ugyanaz, mint a régin. Ehhez viszont kellett az a temérdek „cédula”, amit felsoroltam. Amúgy, az ilyen esetekre lenne egyszerűbb megoldás is, például ha csak arra kellene vinni „cédulát”, igazoló iratot, ami az előző, lejárt aktához képest változott. És ha elhinnék az illetékesek, hogy felnőtt ember felelősségének teljes tudatában, indokoltan tölti ki a változásra vonatkozó részeket a típusnyomtatványban. Ezzel még spórolnának is, ami gazdasági válságban igencsak hasznos lenne...
Vége a fél éve tartó elnökválasztási mizériának, a legnagyobb mumus, Călin Georgescu bejelentette a visszavonulását a politikától, miután Nicușor Dan nyerte a megismételt elnökválasztást – úgy tűnhet, Romániában helyreállt a rend.
Miközben Nicușor Dan választási győzelme kedvező fejlemény a magyarok számára, hiszen sikerült elkerülni, hogy az országnak szélsőjobboldali, magyargyűlölő elnöke legyen, azért olyan sok okunk még sincs az önfeledt ünneplésre.
Románia leginkább ahhoz a katonához hasonlít, akire a csatában rálőttek, de szerencséjére a füle mellett elsüvített a puskagolyó – tömören így foglalható össze az államfőválasztás végeredményének legfőbb következtetése.
Elnökválasztás előtt áll, és háborog az ország. A választópolgárnak el kell döntenie, hogy az egykori suszter „aranykorszakát” felelevenítő aktivista „megmondóember” vagy a matematikában kimagasló eredményeket felmutató jelölt mellé üti a pecsétet.
Sokszor mondták már a romániai választások kapcsán, hogy két rossz közül kell választani, ezért szavazzunk a kisebbikre – a mostani elnökválasztás viszont már arról szól, hogy nem a nagyobbik rosszat, hanem a katasztrófát kell elkerülni.
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.