2011. március 25., 09:242011. március 25., 09:24
A demokrata-liberálisok (PDL) ezúttal a 2001/215-ös számú helyhatósági törvényt szeretnék úgy módosítani, hogy felduzzasszák a polgármesterek sok helységben amúgy is túlfeszülő hatalmát. Nem elég, hogy az eddigi rendelkezések gyengéit meg a nagyjából azonos színű prefektusok néma cinkosságát kihasználva egyes elöljárók apjuktól, anyjuktól örökölt birtokként kezelték a települést és annak vagyonát, ezentúl a helyi önkormányzatok teljes mellőzésével tehetik meg azt. Fittyet hányva a hatalmi ágak szétválasztására, a tervezet szerint a tanácsüléseken a végrehajtó polgármesterek átmehetnek törvényhozó polgármesterekbe, miután gyűlést vezethetnének és szavazati jogot is kapnának.
A sok helyen amúgy is csak statisztaszerephez jutó választott testület akár ki is vonulhat a színről, mert a „bíró” lesz az, aki javasol, győzköd, majd szavazatával megadja az irányvonalat. Ha az RMDSZ kiáll egy efféle tervezet mellett, nemcsak a polgármesterek pártjaként emlegetett koalíciós partner elöljáróit hozza helyzetbe, hanem saját város- meg községgazdáit is. De ez a helyzet lehet rossz is, főleg a választópolgárok – és egyáltalán a demokrácia – szemszögéből. Nem elég, hogy – főleg falvakon – eddig is az olyan, amilyen szellemi útravalóval érkezett polgármester volt a hangadó, még inkább elnémulnak a képviselő-testületben elvétve előforduló értelmiségiek vagy értelmes emberek.
Amennyiben az RMDSZ számára a sokszor vérhűséggel felérő koalíciós szerződés kötelez, és mégis kiáll a hónap végéig a kabinet elé kerülő tervezet mellett, testvéri gesztusát csak akkor fogadhatnánk el, ha abból a kisöcs – azaz mi, magyarok – is nyernénk valamit. Ha pártunk érdek-képviseleti szövetségként akar megnyilvánulni, akkor úgy nyúl a 215-ös törvényhez, hogy a 20 százalékos nyelvküszöböt 10 százalékosra próbálja letornáztatni. Ha meg lesz belőle egy kompromisszumos 15 százalék, mint Iveta Radicová szlovák finomvegyes kormányában, akkor végre mi is megérezhetjük a nem túl jó szagú politika „valamit valamiért” illatát. Amennyiben a pozsonyi parlament is rábólint a szlovák kormány kezdeményezésére, a Felvidéken az eddigi 656 település mellett további 73 válik kétnyelvűvé. Ha már teszünk valamit, akkor a 20 százalék alá süllyedt kincses Kolozsvárunkért mi is megtehetünk ennyit!
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
szóljon hozzá!