2011. február 21., 10:182011. február 21., 10:18
Minden nyelvnek van saját története, természete, szemléletmódja, szokása, törvénye. Ennek ellenére kötelezővé akarják tenni minden tagország számára a roma „cigány” megnevezés használatát. Bizonyára azért, mert a cigány szónak évszázadok alatt több európai nyelvben is kialakult lekicsinylést, rosszallást, megvetést is hordozó hangulata. Nyelvünkben a bántó/sértő, lebecsülő mellékízeket hordozó kifejezéseket valóban ajánlatos kerülnünk (például a cigánykodik helyett mondhatjuk: kunyerál, veszekszik, hazudik stb.), viszont a cigány népnévben vagy azzal kapcsolatban nincs semmi kerülnivaló, mert nincs benne sértő vonás. Így tartja ezt nyelvművelésünk.
Igaz ugyan, hogy a bővített, átdolgozott kiadású értelmező kéziszótár (Akadémiai Kiadó Budapest, 2003) a cigány népnév helyett a hivatalos/hivatali nyelvben a roma megnevezés használatát ajánlja. Helyesek és ajánlottak például az ilyen kifejezések: cigány kisebbség, cigány néptáncegyüttes, cigánybál, cigány iskolai osztály (vagy óvodai csoport), cigány képviselő, cigányzene, vályogvető cigány stb. Az idegen roma formát tehát csak hivatalos helyzetben vagy stilisztikai megfontolásból ajánlatos használnunk. Ha a szöveg vagy beszédhelyzet valóban indokolja azt. A roma szó a cigányok saját elnevezése, tehát cigány nyelvi forma, ezért idegen nyelvünkben. Cigány helyett romát mondani magyar beszédben épp olyan, mintha német helyett dajcsot (deutsh) vagy finn helyett szuomit (suomi) mondanánk.
A magyarba a cigány szó valamelyik déli szláv nyelvből került valószínű román közvetítéssel a 14–15. században, amikor a cigányok csoportosan kezdtek bevándorolni Magyarországra (most természetesen a történelmi Magyarország határaira kell gondolnunk). A nyelvünkben használt cigány szó végső forrása a kutatók szerint talán a bizánci görögre vezethető vissza, onnan a déli szláv nyelveken kívül még bekerült például a németbe, olaszba, oroszba is a miénkhez hasonló formában. Az angol csak a magyar cigányt jelöli a Tzigane szóval, más esetekben a gipsy (dzsipszi) formát használja általában. De a cigány nyelv angol megfelelője: Romany, vagyis roma nyelv. Ez viszont az angol nyelv dolga, nem a magyaré! A magyarban a cigány népnévnek éppúgy nincs gúnyos, lebecsülő árnyalata, mint például az olasz szó helyett sokszor használt talján (italián, azaz: itáliai) formának, sőt: a bizalmasabb és szintén olaszt jelentő digó szó sem sérti az olaszokat. A cigány-roma szópárt tehát nem úgy kell megítélni, mint például a tót-szlovák, muszka-ruszki-orosz, oláh-román stb. formákat. A magyar nyelvészeti szakirodalom eddig csak a cigány formát használta, a romát nem.
Komoróczy György
Miközben Nicușor Dan választási győzelme kedvező fejlemény a magyarok számára, hiszen sikerült elkerülni, hogy az országnak szélsőjobboldali, magyargyűlölő elnöke legyen, azért olyan sok okunk még sincs az önfeledt ünneplésre.
Románia leginkább ahhoz a katonához hasonlít, akire a csatában rálőttek, de szerencséjére a füle mellett elsüvített a puskagolyó – tömören így foglalható össze az államfőválasztás végeredményének legfőbb következtetése.
Elnökválasztás előtt áll, és háborog az ország. A választópolgárnak el kell döntenie, hogy az egykori suszter „aranykorszakát” felelevenítő aktivista „megmondóember” vagy a matematikában kimagasló eredményeket felmutató jelölt mellé üti a pecsétet.
Sokszor mondták már a romániai választások kapcsán, hogy két rossz közül kell választani, ezért szavazzunk a kisebbikre – a mostani elnökválasztás viszont már arról szól, hogy nem a nagyobbik rosszat, hanem a katasztrófát kell elkerülni.
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.