Az RMDSZ marosvásárhelyi szkanderbajnokai

A „nagy öregek” visszavonulásával új arcok vették át az irányítást: a sokáig belső ellenzékiként ténykedő Vass Levente orvos-politikus kiküzdött magának egy parlamenti képviselői helyet, majd ellenfél nélkül megválasztották a marosvásárhelyi RMDSZ élére. Eközben Péter Ferenc, Szováta volt polgármesterének sikeres ténykedése odáig vezetett, hogy a Maros Megyei Tanács elnöke lett, majd a szövetség megyei vezetőjévé választották. Utóbbi tisztséget 2017 februárjában nyerte el – szintén kihívó nélkül –, székfoglaló beszédében pedig úgy fogalmazott, a megyei szervezet megerősítését és a belső feszültségek oldását tartja fő feladatának.

Azonban kiderült: a két cél nem érhető el egyszerre. Ugyanis Péter Ferenc már megválasztásakor hangsúlyozta, úgy változtatna a működési struktúrán, hogy „a sok kisebb szervezet helyett legyen egy erős megyei RMDSZ”. Ám várható volt, hogy a megye értelemszerűen legerősebb helyi szervezete, a marosvásárhelyi mindezt nem hagyja szó nélkül. Főleg annak ismeretében, hogy 2017 áprilisában Vass Levente lett a helyi elnök, aki már azelőtt sem zárkózott el a lappangó belső problémák kibeszélésétől, és nyíltan felvállalta a konfliktushelyzeteket. Így a korábbi megyei elnöktől, Brassai Zsombortól sem tartott, akinek 2016-ban – még az önkormányzati választások előtt – lemondását követelte, mondván: „destruktív politikát folytat és a szervezet szétverésén dolgozik”, és „folyamatosan tanújelét teszi mélységes inkompetenciájának”.

A kemény szavak embere egy évvel később azzal a céllal vette át a vásárhelyi RMDSZ irányítását, hogy átlátható, kiszámíthatóságot garantáló és számonkérhető szabályok szerint működő, erős szervezeti kultúrával rendelkező csapatot építsen. Vass Levente megválasztásakor pedig Péter Ferenc úgy fogalmazott, bízik benne, hogy jól fognak együttműködni az új városi vezetéssel – Erdély legnagyobb helyi RMDSZ-szervezetével –, amelyet „mindenben támogatni fognak”, ugyanakkor megyei szervezet elnökeként elvárja, hogy „amit eddig nem sikerült megoldani”, arra ezután közösen találjanak megoldást.

Másfél év elteltével azonban kiborult a bili. A városi szervezet elfogadhatatlannak tartja, hogy a megyei irányítás alatt álló Területi Állandó Tanács (TÁT) múlt héten alaposan megnyirbálta a vásárhelyiek döntéshozó hatásköreit: folyamatos előzetes egyeztetésekre, engedélykérésekre kötelezi a helyieket, vita, érdekellentét esetén pedig a TÁT mondja meg, kinek van igaza.

Vass Levente a városi szervezetet ért támadásként értékelte Péter Ferencék intézkedéseit. „Ha az RMDSZ a marosvásárhelyi szervezetének nem akar működési autonómiát biztosítani, miként várja el a román hatalomtól, hogy megértse a székelység igényét, és önrendelkezést biztosítson a Székelyföldnek?” – tette fel a súlyos kérdést Vass. Eközben Péter Ferenc azzal magyarázza a „gyeplőszorítást”, hogy a vásárhelyi ügyek sok esetben túlmutatnak a városon, és megyei vagy akár országos jelentőséggel bírnak. Rendkívül érdekes ugyanakkor, hogy mindketten azért ragaszkodnak igazukhoz, mert egyaránt úgy vélik, hogy 2020-ban csakis így – egy erős városi szervezettel – vagy úgy – egyfajta központi felügyelettel – lehet választásokat nyerni Marosvásárhelyen.

Jelen állás szerint kijelenthető: sem így, sem úgy nem lehet választásokat nyerni Marosvásárhelyen – addig, amíg a két dudás nem tanul meg egy követ fújni. Az RMDSZ felső vezetése számára bizonyára kényelmetlen, hogy ismét belviszályoktól hangos az erdélyi magyar érdekképviselet munkájában kulcsszerepet betöltő városi és megyei szervezet (amelyek amúgy a bajvíváson túl jelenleg azon is „ keményen dolgoznak”, miként csinálják ki a szövetség balul megválasztott vásárhelyi alpolgármesterét). De talán a nyilvánosság ereje, a több vélemény, visszajelzés hozzájárul az egymásnak feszülés gyorsabb lezárásához. Mert egyértelmű, hogy ez mindenki érdeke. Ugyanis nem szkanderbajnokot kell adni Marosvásárhelynek, hanem polgármestert.