2011. március 09., 09:542011. március 09., 09:54
Már maguk az ellenzéki politikusok sem hiszik, hogy eredményes lehet a bizalmatlansági indítvány. Tisztségben marad tehát Emil Boc csapata, és a megbukott kormánybuktatási kísérlet által életbe lép az új munkatörvénykönyv. Van valami sorsszerűség abban, hogy az új jogszabály azt a munkatörvénykönyvet váltja fel, amelyet szintén parlamenti felelősségvállalással fogadott el 2002 decemberében a Năstase-kormány.
Akár a baloldal, akár a jobboldal van hatalmon, mindegyik gyorsan akar túljutni a kínos feladaton; egyiknek sem hiányzik a törvény elhúzódó parlamenti vitája, a szakszervezetek erre időzített kitartó fenyegetése. Különösen nem hiányzik most, amikor érzékelhető, hogy a törvénymódosítást a gazdasági válság tette szükségessé. A jogszabály a kormány magatehetetlenségének a terméke. Emil Bocék ugyanis azt tapasztalták, hogy nincs miből fizetniük a közalkalmazottak bérét, a takarékossági intézkedéseik pedig rendre kudarcot vallanak.
A régi munkatörvénykönyv alapján ugyanis a bíróságok rendre a pórul járt munkavállalók javára ítélkeznek. Érdemes azt is felidézni, hogy 2002-ben még afféle kuriózumnak számított a parlamenti felelősségvállalás módszere. Az akkori elemzők Adrian Năstase leleményét sejtették mögötte. A baloldali kormányfő akkor saját kormánya megbuktatását próbálta előidézni. Népszerűsége csúcsán volt, jól jött volna számára az előrehozott választás.
Emil Boc kormánya népszerűtlenebb, mint bármelyik korábbi kabinet, így hát azt tartja feladatának, hogy kapaszkodjék a székbe. Nem politikai virtusból, hanem szorongatottságában nyúl immár 11. alkalommal a felelősségvállalás eszközéhez. Nem érzi annak a biztonságát, hogy ha parlamenti vitában kellene megküzdeni az elképzeléseiért, esélye lenne a győzelemre. A saját képviselői iránt is bizalmatlan. Bizonyára ezúttal is távol tartja őket a bizalmatlansági szavazástól, hogy ne voksolhassanak a kormány megbuktatására. Mára a bizalmatlanság a parlamenti munka íratlan törvénykönyve.
Vége a fél éve tartó elnökválasztási mizériának, a legnagyobb mumus, Călin Georgescu bejelentette a visszavonulását a politikától, miután Nicușor Dan nyerte a megismételt elnökválasztást – úgy tűnhet, Romániában helyreállt a rend.
Miközben Nicușor Dan választási győzelme kedvező fejlemény a magyarok számára, hiszen sikerült elkerülni, hogy az országnak szélsőjobboldali, magyargyűlölő elnöke legyen, azért olyan sok okunk még sincs az önfeledt ünneplésre.
Románia leginkább ahhoz a katonához hasonlít, akire a csatában rálőttek, de szerencséjére a füle mellett elsüvített a puskagolyó – tömören így foglalható össze az államfőválasztás végeredményének legfőbb következtetése.
Elnökválasztás előtt áll, és háborog az ország. A választópolgárnak el kell döntenie, hogy az egykori suszter „aranykorszakát” felelevenítő aktivista „megmondóember” vagy a matematikában kimagasló eredményeket felmutató jelölt mellé üti a pecsétet.
Sokszor mondták már a romániai választások kapcsán, hogy két rossz közül kell választani, ezért szavazzunk a kisebbikre – a mostani elnökválasztás viszont már arról szól, hogy nem a nagyobbik rosszat, hanem a katasztrófát kell elkerülni.
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.