akik most döbbenten szembesülnek azzal, hogy a gazdák évtizedek óta nem látott tiltakozó akcióba kezdtek az Atlanti-óceántól a Fekete-tengerig.

Miközben az uniós tagországok kormányai úgy tesznek, mintha kisebb juttatásokkal rendezni lehetne az agrárium előtt tornyosuló gondokat, nem vesznek arról tudomást, hogy saját maguk járultak hozzá a súlyos helyzet kialakulásához, amikor bólogató Jánosként elfogadták az uniós bürokraták döntéseit.

,,Fejétől bűzlik a hal”, és a fej Brüsszelben székel az Európai Bizottság, az Európai Parlament és a tagországok kormányainak képviseletében működő Európai Tanács képében. Ezeken a fórumokon születtek azok a döntések, amelyek napjainkra ellehetetlenítették az európai tagországok mezőgazdasági termelőit.

Brüsszelben úgy gondolták, hogy a csomagban ,,kínált” környezetvédelmi szigorítások kiegészíthetők az Ukrajnának, a Moldovai Köztársaságnak és egyéb unión kívüli államoknak nyújtott vámmentességgel, a keletkezett károkat pedig lerendezik aprópénzzel. Már az elején kiderült, hogy ez nem működik.

Az sem járt sikerrel, amikor Brüsszelben tavaly ősszel több száz kelet-európai gazda tiltakozott, azt követelve az uniós mezőgazdasági biztostól, hogy találjon sürgős megoldást az illojális konkurenciát jelentő ukrán gabona beáramlására, ami padlóra küldi a kelet-európai gabonatermesztő országok farmjait. Emlékszem, egy francia EP-képviselő akkor azt nyilatkozta, hogy jellegzetesen kelet-európai gondokról van szó, amikre helyben kell megoldást találni.

Mit ad Isten, pár hónapra rá Nyugat-Európa gazdatársadalma is ráeszmélt, hogy nem csak a keletiekkel, hanem egész Európával gond van. Az, amit jó másfél esztendeje a kelet-európaiak mondogatnak, miszerint a vámmentesen érkező ukrajnai gabona, méz, csirkehús, tojás és egyéb termékek jóvátehetetlenül tönkreteszik az uniós piacot, és gazdák tömegei hagynak fel a gazdálkodással, most mindenhol egyformán érződik.

Ugyanakkor nem a háborús körülményektől megviselt ukrán gazda a hibás ezért, mert ő tehet róla legkevésbé. Valójában

ilyen szinten folyik tehát az európai gazdatársadalom ellen kirobbantott háború. A bajra feleszmélő európai gazdáknak már nincs hova hátrálniuk, mert a piacot elárasztó olcsó, unión kívüli áruk miatt termékeikre egyszerűen nem lesz szükség.

Az uniós tagországok kormányai külön-külön nem tudnak megoldást ajánlani a kialakult helyzetre. Európa mezőgazdaságának megmentése csak összefogással lehetséges. Kérdés, hogy idejében megszületik-e ez a felismerés.