Pengő Zoltán a Krónikának: elégedett vagyok azzal, amit elértem

szeretnék a végére érni. De most, hogy túl vagyok rajta, elmúlt” – mesélte.

– tette hozzá nevetve Pengő Zoltán.

Ladak, ahol megélik a vallást

India zömében buddhisták által lakott, emiatt Kis-Tibetnek is nevezett tartományáról elmondta, Ladak már csak természeti környezete miatt is lenyűgöző, teljesen különbözik India többi részétől. A magas fennsíkot a Himalája veszi körül. „Már átrepülni a Himalája fölött is fantasztikus élmény, ameddig a szem ellát, csak hegyek.

– mesélte. Az újságíró szerint szemmel látható, hogy nem turistacsalogatónak szánják: a helyiek jelentős része a mindennapokban megéli, gyakorolja vallását, és ezt az utcán is látni.

„Nagyon érdekes volt ezzel találkozni. Az emberek az utcán jártukban is pörgetik a malát (buddhista imafüzér), forgatják az imamalmokat, leborulásokat végeznek a Buddha-szobor, sztupák (buddhista szentélyek) körül. Látszik, hogy ez még egy élő kultúra.

Az utcai kifőzdékből is kiömlik a szennylé, félméterre főznek, esznek – ez általános Indiában.” Pengő Zoltán szerint a hinduk által sokszor szentként tisztelt folyók sem tisztábbak, koromfekete vizüktől felkavarodik az ember gyomra.

Ahogy belépett Dzsammu és Kasmír államba, ismét változott a kép, egyre több lett a muszlim. A vegyes népességű Dzsammuban még a hinduk dominálnak, míg Kasmír színtiszta muszlim terület. Ladak teljesen más világ, egyértelműen buddhista kultúra, sorolta a különbségeket.

„Volt, hogy nem éreztem magam biztonságban”

– mondta Pengő Zoltán, amikor arról kérdeztük, tapasztalt-e fenyegetettséget.

Srinagárban, sőt Kasmír nagy részében minden sarkon áll egy indiai katona csőre töltött géppisztollyal. Több tízezer indiai katona állomásozik a térségben”  – mesélte az India és Pakisztán között állandó konfliktust okozó tartományról. A muszlimok által lakott régióban azután lett feszült a helyzet, hogy az új indiai kormány megszüntette Dzsammu és Kasmír állam széles körű autonómiáját.

– mondta az újságíró. Az utazás emberi vetülete is nagyon pozitív volt, tette hozzá. „Az emberek, akikkel találkoztam, kedvesen, segítőkészen viszonyultak hozzám. Emellett voltam olyan helyeken, amelyek mély benyomást tettek rám: a szikh Aranytemplom Amritszárban, Ladak vagy Van környéke Törökországban” – sorolta a kellemes emlékeket.

– válaszolta a út hozadékát firtató kérdésünkre. Úgy vélte, a gyalogútnak mindenképp önbizalomnövelő hatása volt, hiszen nem akárki gyalogol 4000 kilométert.

korábban írtuk

Kőrösi Csoma Sándor nyomában Indiába: élvezetet és új látásmódot is ad a gyaloglás

Az emberek segítőkészsége lepte meg leginkább Pengő Zoltánt, aki gyalogosan indult el a Nagyenyed és Ladakh közötti 7000 kilométeres távnak. Kilenc hónaposra tervezett gyalogútjával a 200 éve útra kelő Kőrösi Csoma Sándor emléke előtt tiszteleg. 

Mikor arról kérdeztük, nekivágna-e újra egy hasonlónak, Pengő Zoltán határozott nemmel válaszolt. „Szerintem soha többet nem fogok egy hasonló projektbe belevágni” – fogalmazott. Hozzátette, nem fanatikus gyalogló, nem program- vagy életvitelszerűen űzi a gyaloglást, esetében nincs mögötte ideológia.

„Nekem ez az út volt a régi vágyam, és kiéltem. A gyaloglásnak számomra semmilyen jelentősége, úgyhogy valószínűleg soha többet nem vállalkozom hasonló léptékű gyalogtúrára.”

és hetente egy pihenőnapot tartott. Már elindulásakor említette, hogy nem fog gyalog menni olyan vidékeken, ahol a biztonságát veszélyeztetné.

A Maszol hírportálon, illetve a Facebookon, a The Kőrösi projekt – From Transylvania to Ladakh blogon csaknem napi rendszerességgel közölt naplóbejegyzéseket útjáról magyar, román és angol nyelven. Elmondta: ezeket elég sokan követték, így minden bizonnyal valamelyest sikerült ráirányítania a figyelmet az erdélyi magyar tudós és utazó, Kőrösi Csoma Sándor nem mindennapi teljesítményére.