Borboly Csaba írása (Lészen autonómia? – Szempont, április 24.) már a címe alapján röviden elintézhető lenne azzal, hogy ha egy vezető maga sem hisz a cél elérhetőségében, akkor alkalmatlan arra, hogy vezető legyen. A téma azonban annál fontosabb, az írás maga pedig felvet pár megfontolandó, továbbgondolandó, illetve megvitatandó gondolatot, ezért hadd ne intézzük el ennyivel.
A vonat rángatózás közepette állt meg. Az éjszakai utazás ájultságából ocsúdva már az is hosszú másodperceket vett igénybe, hogy eldöntsem: vajon ébren állunk-e, vagy álmomban? Az ablakon beszűrődő fények cseppet sem segítettek egyértelműen eldönteni, hogy milyen nagyságrendű is az állomás, ahol éppen ébredezem, nem maradt más hátra, mint megkeresni a cipőmet, és helyszíni szemlére indulni.
Mi a jobboldal? Mi a magyar jobboldal? Van-e olyan jobboldali történelmi hagyomány, amelyre – az elmúlt évtizedek zömmel baloldali beállítottságú hivatalos történelemszemléletével szemben – büszke lehet az, aki ma magyarként jobboldalinak, vagy jobbközép beállítottságúnak vallja magát? Ezt a kérdéskört járja körül a Rubicon című történelmi folyóirat idei első, összevont száma, amely nem csupán a szigorúan vett történelemtudomány iránt...
Szabó Csaba. Esztergályos, biológus, többszörösen díjazott újságíró, megszállott közösségszervező, író, tévés szerkesztő, regényes nyomozó. Azt hiszem, könynyebb felsorolni azt, mi nem volt élete során, mint azt, hogy mi volt. Mintegy évtizeddel ezelőtt olvastam a Szabadság napilapban egy cikksorozatot az Egri csillagok hőseinek életútjáról. Ő volt a szerzője.
Nem kis felháborodást keltett országszerte, amikor az ortodox egyház vezetői bejelentették: nem támogatják a biometrikus útlevelek bevezetését, merthogy azok a 666-os számot, a Sátán számát tartalmazzák. Emberek tömegei vonultak utcára, tiltakozva a biometrikus útlevelek bevezetése ellen, a szenátus pedig elnapolta az okmányok bevezetéséről szóló döntést. A média és fogyasztói boldogan csámcsogtak a száraz hírbe belelopott aprócska misztikumon.
Az ember olyan, hogy a kicsi rosszba mindig beletörődik. Elég, ha a cigarettadrágításra gondolunk. Párhavonta 10-20 bani fel sem tűnik már, előkotorjuk az asztalfiókból, a kabát zsebéből, a bélés varrásából. Már felháborodni sem tudunk igazán. Mindazonáltal elképzelhető lehet, hogy egy embert, aki szilárd meggyőződéssel vall bizonyos dolgot, árnyalatnyi torzításokkal, oly módon tudunk végigvezetni kérdések során, hogy a végén visszaérkezve az eredeti...
Bár Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban kevesen látták előre az esemény következményeit, bebizonyosodott: a magyar vasfüggöny eltávolításának 1989. május 2-án történt megkezdése az első mérföldkő volt a berlini fal leomlásához, a romániai forradalom kirobbanásához és a Szovjetunió felbomlásához vezető úton.
Világunk bonyolult. Vagy egyszerű. Vagy mégsem? Mihály István erre (is) keresi a választ, (kis) csokorba gyűjtött írásaiban. Mintegy szellemi mankót nyújt annak, aki veszi a fáradságot és megpróbál látni, nem csak nézni a világban. A többiek része maradjon csak a „képernyő jótékony homálya”…, mert tükrünk bizony a képernyő, de akkor miért nem látjuk, nem akarjuk látni benne magunkat!?
A főnököm, aki bűbájos fiatalasszonyka, azzal a hírrel jött vissza csütörtökön délben a gyűlésről, hogy a költségvetést a kormány megnyirbálta. Olyannyira, hogy bércsökkentések lesznek, sőt, több alkalmazottat elbocsátanak. Azonnali hatállyal. Köztük engem is, s hogy ne haragudjak. Mondom a főnökömnek, aki tényleg bűbájos fiatalasszonyka, hogy ez neked baj?
Valószínűleg kevés színésznek adatik meg, hogy pályafutása alkonyán mintegy visszatekintve addigi alakításaira mérleget vonjon, összegezzen, egyúttal pedig minősítse, esetleg le is zárja mindazt, amit művészként letett az asztalra. Ezzel a lehetőséggel minden bizonnyal csak a legnagyobbak élhetnek – márpedig Clint Eastwood vitathatatlanul a mozitörténelem nagyjai közé tartozik, olyan művész, akinek neve egyet jelent az amerikai filmmel, színészként,...
Időszerűtlenség lenne az időről beszélni, amikor nincs. Ma beszélgettem egy ismerősömmel. Próbáltuk megfejteni, hogy mi van az időjárással. Valami van az időjárással, mert napok óta egyikünk sem alszik rendesen. Ismered az érzést. Lefekszel olyan éjfél körül, hogy ne legyen túl korán, de túl későn se, ott van a fáradtság, a napi zsibbadtság, ami összegyűl, és nem tudsz elaludni.
Magyarország és a magyar nemzet történelmi mélyponton van. A Gyurcsány-kormány a térségbeli éllovasból sereghajtót csinált, a trianoni maradék Magyarország súlyos erkölcsi, politikai, gazdasági és pénzügyi válságban van. A lakosság felének nincs nemzettudata, az emberek megélhetési gondokkal küzdenek, kiszolgáltatottak és félnek a jövőtől.
"Tisztán mentünk el, abban az értelemben, hogy itt hagytunk mindent, mégsem hagytunk itt semmit. Mi véglegesen mentünk. Ez ma már normálisabb: az ember elköltözik külföldre, s ha nem úgy alakul, hazamegy." Ikerinterjú Dragomán György íróval és feleségével, Szabó T. Anna költővel.
Ahhoz már rég nem fér kétség, hogy a Depeche Mode helye az utóbbi két évtized legbefolyásosabb popzenekarai között van. Ha visszatekintünk az angliai Basildonban, 1980-ban alapított zenekar karrierjére – és nem feltétlenül térünk ki az általuk keltett divatőrületre, amely a 80-as évek végén és a 90-es évek elején tombolt – masszív életműről, kitartásról, állandó megújulási képességről kell beszélnünk a Depeche Mode kapcsán, valamint egy kiváló...
Látogatottsági adatok