Románia és a „gázforradalom”

A Fekete-tenger kontinentális talapzatán további 42-84 milliárd köbméternyi gázt talált tavaly szeptemberben a Petrom olajcég és az amerikai ExxonMobil. A gázmező kitermelése 2018-ban kezdődhet el, becslések szerint ezzel tíz évre függetlenné válna az ország az orosz gázimporttól. A hazai palagáztartalékok becslések szerint meghaladják a 660 milliárd köbmétert, és Traian Băsescu államfő többször szorgalmazta a kitermelés beindítását, többek között arra hivatkozva, hogy Románia földgázszükségletének jelenleg kétharmadát fedezi a hazai kitermelés.

Noha a Victor Ponta vezette kormány tavaly moratóriumot hirdetett a palagáz kitermelésére, amíg nem készül el a vitatott technológiákról az európai hatástanulmány, a kabinet decemberben programja prioritásai közé emelte a hazai palagázmezők kiaknázását. Sőt a miniszterelnök a napokban közölte, határozottan támogatja a palagáz-kitermelést, amelynek során szerinte tiszteletben kell tartani a nemzetközi környezetvédelmi szabványokat. Noha környezetvédők szerint a hidraulikus repesztéses módszer számos környezetvédelmi aggályt vet fel, a kormány nemrég Bihar, valamint a moldvai Vaslui megyében kutatási engedélyt bocsátott ki külföldi társaságok számára a palagázmezők feltérképezése érdekében, amit hamarosan követhet a kitermelési jóváhagyás is.

Ponta pálfordulását sokan összefüggésbe hozzák tavaly kinevezett, stratégiai, biztonsági és mezőgazdasági kérdésekkel foglalkozó tanácsadója, Wesley Clark volt amerikai tábornok gazdasági érdekeltségeivel. A NATO-erők egykori vezetője jelenleg üzletember, többek között az amerikai BNK Petroleum igazgatótanácsának is tagja – amely jelentős mértékben érdekelt a lengyelországi palagáz kiaknázásában.

A román kormány minden bizonnyal tisztában van az újonnan felfedezett altalajkincs kiaknázásában rejlő lehetőségekkel. A Der Spiegel a napokban arról cikkezett, hogy az utóbbi években bevezetett új szénhidrogén-bányászati eljárások kihatással vannak a világpolitikára: az Egyesült Államok földgáztermelése hamarosan meghaladja a hazai szükségleteket, miközben Oroszország és az arab olajsejkek befolyása csökkenni fog. Alig néhány évvel ezelőtt meglehetősen baljósan festett az amerikai energiaellátás jövője. A hazai források kifogyóban voltak, az Egyesült Államok arab monarchiákra és kiszámíthatatlan diktátorokra volt ráutalva. Az emelkedő olaj- és gázárak fékezték az ipar fejlődését. Az amerikai szakemberek által kidolgozott, fracking (repesztéses) elnevezésű új eljárásnak köszönhetően azonban gyökeresen megváltozott a helyzet. A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) jóslata szerint az Egyesült Államok 2015-re a világ legnagyobb földgázkitermelőjévé válhat, megelőzve Oroszországot. Kőolajtermelésben pedig 2017-ben veheti át Amerika a világelsőséget. Ma a földgáz negyedannyiba kerül az USA-ban, mint 2008-ban, ami lendületet ad az iparnak is. „Az olcsó földgáz valóságos elixír, amelynek köszönhetően az Egyesült Államok ismét a Föld legerősebb gazdasági hatalmává válik” – ujjongott egy olajipari szakértő a Fortune magazin hasábjain.

A repesztéses eljárást először a 90-es évek végén kezdték alkalmazni amerikai cégek. Akár négyezer méter mélységbe is lefúrnak a palakőzetbe, majd ott vízszintesen folytatják tovább a fúrást. Ezután víz, vegyszerek és homok keverékét sajtolják nagy nyomással a fúrólyukba, ami kis repedéseket eredményez a kőzetben: a benne lévő olaj és gáz a csöveken át a felszínre tör. Az új technológiának köszönhetően drasztikusan csökkennek a fúrási költségek, ugyanakkor ugrásszerűen nő az Amerikában kitermelt palagáz mennyisége: míg 2000-ben még csak napi 23 millió köbmétert hoztak felszínre, addig tavaly 712 millió volt a napi mennyiség. Tavaly a palagáz már 34 százalékkal részesedett az USA földgáztermeléséből, és a technika egyre javul. Ráadásul egyre több szövetségi állam területén fedeznek fel földgázt rejtő palakőzetet: Észak-Dakota, Colorado, Louisiana, Pennsylvania, Texas, Utah. A felfedezések alapján nem kizárt, hogy Amerika energiaimportőrből hamarosan -exportőrré válik. Különösen, ha sikerül gazdaságosan kiaknázni az Utah állam területén fölfedezett gigantikus olajmezőt.

Másfél billió hordó (1 hordó: 159 liter) kőolajról van szó, ami megfelel a Föld eddig ismert teljes olajkészletének. Viszont a technológiának megvannak a „kellemetlen mellékhatásai” is. Az Egyesült Államokban több településen ihatatlanná vált a kutak vize a kitermelés miatt, sőt az is előfordult, hogy a konyhai vízcsapokból szivárgott a gáz. Több településen rendkívül megnőtt a légszennyezés.
A Der Spiegel által „gázforradalomnak” nevezett jelenség hatására megváltoznak a globális hatalmi viszonyok. Az energiaáramlás irányának módosulása nyomán meg fognak változni a nagyhatalmak stratégiai és katonai számításai. A geostratégák terveiben már egy megváltozott világrend körvonalazódik. Eszerint a legtöbbet az Egyesült Államok fog profitálni az új technológiából.

A német hírszerzés (BND) tanulmánya arra a következtetésre jut, hogy a hatalmas szénhidrogénkészleteknek köszönhetően növekedni fog a washingtoni kormány kül- és biztonságpolitikai mozgástere. Ugyanakkor veszíteni fog súlyából a kőolajtermelő országok – például Irán – politikai fenyegető potenciálja. Derűlátó szakértők úgy vélik, az Egyesült Államoknak 15 év múlva nem lesz szüksége arra, hogy repülőgép-hordozókat küldjön a Perzsa-öböl térségébe a Hormuzi-szoroson áthaladó tartályhajók biztonságának szavatolására. Vesztesként kerülhet ki a technológiai forradalomból Oroszország is – vélekedik a német hírmagazin. Vlagyimir Putyin elnök hatalmának alapját elsősorban az olaj- és földgázexportból származó hatalmas bevételek képezik. Amennyiben tartósan csökken az energiahordozók világpiaci ára – és ezáltal az orosz költségvetés bevétele –, akkor Putyin uralma is meginoghat.

A Közel-Kelet tekintélyelvű rezsimjei számára szintén rossz hír az amerikaiak hirtelen támadt kőolaj- és földgázbősége. Az orosz gazdaság kiegyensúlyozatlanságát és a költségvetés egyoldalú függőségét mutatja, hogy a büdzsé bevételeinek mintegy 50 százalékát a szénhidrogén-kivitel adja. A Gazprom nevű állami konszern irdatlan bevételeit Putyin arra használja fel, hogy hívei – közalkalmazottak, nyugdíjasok, munkások, parasztok – életszínvonalát sokba kerülő szociális juttatásokkal szinten tartsa. A földgáz központi szerepet játszik azokban a tervekben is, amelyek révén Moszkva növelni akarja befolyását az egykori szovjet köztársaságokban.

Az amerikai nyersanyagbőség azonban szertefoszlathatja Putyin álmát a nagy orosz birodalom feltámasztásáról. Az orosz kormánynak már most gondot okoz a földgáz árának csökkenése. 2012 első kilenc hónapjában több mint 25 százalékkal esett a Gazprom operatív nyeresége. A háttérben az áll, hogy az oroszok kénytelenek voltak milliárdos nagyságrendű árengedményt adni nyugati ügyfeleiknek, például a német E.on és az olasz Eni konszernnek.

A nevezett időszakban Hollandiában 43, Szlovákiában 30, Franciaországban pedig 20 százalékkal esett a Gazprom által értékesített földgáz mennyisége. Különben a február 1-jén kezdődő müncheni biztonságpolitikai értekezleten is szó lesz a repesztéses módszerről. A korábbi rendezvények többnyire az atomfegyverek vagy a nemzetközi terrorizmus témája körül forogtak; idén viszont az energiahordozók megváltozott politikai szerepét fogják boncolgatni a felszólalók. „Nem túlzás, ha valódi forradalomról beszélünk” – idézte a Der Spiegel John Dutch egykori amerikai államtitkárt és CIA-igazgatót, a Massachusetts Institute of Technology (MIT) professzorát, aki évek óta figyelemmel kíséri az energiaszektor fejleményeit.