Később gyakran visszajárt a városba, látta fejlődését.

A szakállas Neptun című novelláskötete szerelemről, vonzalomról, kapcsolatokról szól, pontosabban homoszexuális párok kapcsolatáról, viszonyáról, hiszen a szerző maga is meleg, felnőtt fejjel „coming outolt”, azaz akkor fedte fel. Meglátása szerint a téma sokakat érdekel a „sajátos színezete” által, illetve azt is hozzátette, hogy talán a kolozsvári, erdélyi közönség megérti azt a „problémát”, ami a melegek, meleg alkotók kissebségi helyzetéből fakad:

A téma kapcsán Nádasdy azt is kifejtette, hogy bár az emberek hajlamosak egyből kategorizálni, meglátása szerint egy nő által írt könyv még nem női irodalom, és egy meleg által írt könyv sem meleg irodalom, az ezekbe a kategóriákba való besorolást az adott mű témája, szereplői adják, nem a szerző személye.

Nádasdy szerint prózája alapvetően konzervatívan, hagyományosan van megírva, szövegei nem profitálnak például az Esterházy Péter féle nyelvi forradalomból. A humor kapcsán Nádasdy elmesélte, hogy ő „nem tudja megakasztani” a belőle fakadó humort, műveiben ugyanúgy jelen van, mint az általa tartott tanórákon.

„Akinek nincs humora az olyan, mint a vérzékenység. Azt nem szabad megsérteni, mert nagyon nehezen áll el a vérzés. És azzal nagyon kell vigyázni” – vélekedett. Történetei alapvetően pozitívak, bár tudja, hogy a téma nagyon sok tragikus, traumatikus történetet is magában rejt, az ő történeteiben nincsenek igazi tragédiák, mivel ő a saját életében sem ezeket tapasztalta meg.

Jól láthatóan lógok itt című verseskötete kapcsán elmondta, hogy meglátása szerint a költészetben a kötött forma vezeti az embert, a költőt, a rím segíteni tud az alkotónak. Szerinte ahogy egy építész esetében a tér, a térbeli keretek meghatározzák bizonyos szinten, hogy mit, hogyan alkosson, úgy a költészetben is a forma ad egy érdekes segítséget, a forma befolyásolja a mű elkészülését.

Arról is szó esett, hogy Nádasdy anyanyelve eredetileg a német, mivel édesanyja német származású volt, ám saját bevallása szerint a németnek csak egy avítt, régies formáját beszéli, nem érzi magát otthon benne.

– jelentette ki. Meglátása szerint mindenkinek, aki ír, így neki is igyekezete, hogy jobbítsa az olvasót, műveiben rejlik egy ilyenfajta didaktikus szándék is.

korábban írtuk

„Ez a legnagyobb magányállapot” – Szilágyi István új regényéről a Kolozsvári Ünnepi Könyvhéten

A 10. alkalommal megrendezett Kolozsvári Ünnepi Könyvhét egyik programja Szilágyi István Messze túl a láthatáron című regényének bemutatása volt, a könyvről pénteken Balázs Imre József költő és irodalomtörténész, illetve Karácsonyi Zsolt író, az Erdélyi Magyar Írók Ligájának elnöke beszélgetett.&

korábban írtuk

A fehér babák Géza női – Bereményi Géza díszmeghívott a Kolozsvári Ünnepi Könyvhéten

Bereményi Géza író, filmrendező, dalszöveg- és forgatókönyvíró a június 3. és 6. között zajló 10. Kolozsvári Ünnepi Könyvhét díszmeghívottja, aki elsősorban Cseh Tamás dalainak szövegírójaként ismert, de munkássága ennél sokrétűbb, gazdagabb. 

korábban írtuk

Régiség, vizualitás és nemzedéki tapasztalat: Egyed Emese és Székely Örs kapta a Méhes György Irodalmi Díjakat

Csaknem két évtizedes hagyományt követve, az Erdélyi Magyar Írók Ligája csütörtökön újra kiosztotta a Méhes György Irodalmi Díjakat a 10. Kolozsvári Ünnepi Könyvhét keretén belül. Az idei év Méhes György-nagydíjasa Egyed Emese lett, akit Demeter Zsuzsa irodalomtörténész, kritikus méltatott, a debütdíjat pedi

korábban írtuk

A képzelőerő szabadsága – megnyílt a 10. Kolozsvári Ünnepi Könyvhét

„Senki sem szabadabb, mint aki könyvet olvas” – jelentette ki Markó Béla költő, közíró a Kolozsvári Ünnepi Könyvhét csütörtök délutáni megnyitóján. Az egész hétvégén tartó 10. jubileumi rendezvényen számos kiadó, magyarországi és erdélyi szerző várja az olvasó közönséget.&