Régiség, vizualitás és nemzedéki tapasztalat: Egyed Emese és Székely Örs kapta a Méhes György Irodalmi Díjakat

Az idei év Méhes György-nagydíjasa Egyed Emese lett •  Fotó: Kolozsvári Ünnepi Könyvhét Facebook-oldala

Az idei év Méhes György-nagydíjasa Egyed Emese lett

Fotó: Kolozsvári Ünnepi Könyvhét Facebook-oldala

Csaknem két évtizedes hagyományt követve, az Erdélyi Magyar Írók Ligája csütörtökön újra kiosztotta a Méhes György Irodalmi Díjakat a 10. Kolozsvári Ünnepi Könyvhét keretén belül. Az idei év Méhes György-nagydíjasa Egyed Emese lett, akit Demeter Zsuzsa irodalomtörténész, kritikus méltatott, a debütdíjat pedig Székely Örs kapta, akiről Mărcuțiu-Rácz Dóra költő, szerkesztő mondott laudációt. A díjazottakkal Balázs Imre József költő, irodalomtörténész beszélgetett. Az est házigazdája Karácsonyi Zsolt, az E-MIL elnöke volt.

Simó Helga

2021. június 04., 11:152021. június 04., 11:15

Mărcuțiu-Rácz Dóra költő a debütdíjas méltatásában kiemelte, hogy kevés olyan költőt ismer, aki hamarabb írta meg a doktoriját, mint az első kötetét. Mégis,

Székely Örs debütjét lehetetlen volt nem észrevenni. Ennek bizonyítéka, hogy a minap vette át a Román Írószövetség debütdíját is.

„Nem volt szüksége feltétlenül egy kötetre, hogy feltűnjön a kortárs irodalom horizontján. Két generációs antológiában is szerepelt már. A Mozdonytűz, majd a Címtelen föld című kötetekben, valamint magyarországi antológiákban is. Azonban nem csupán a jelenlét és nyomdafesték teszi a költőt. Szigorú és precíz költő. Lírájában nem fér meg sallang, fölösleg. Nem csak a hangját találta meg, hanem a festészetét, zenéjét és filozófiáját” – húzza alá méltatásában Mărcuțiu-Rácz Dóra.

Demeter Zsuzsa laudációjában megfogalmazta, hogy

Egyed Emese hiányokból, magányból, csalódásból, örömből, örökös újjászületésből, lemondásból, imából, fohászból, könyörgésből és kérdésekből építkezik.

„Szükségünk van a csendre, hogy a versek zenéjét meghalljuk, hogy tetten érhessük az átváltozások idejét. Egyed Emese versei ebből a földből táplálkoznak. Titánok földje ez, ahová az egyszerű halandók néha napján belopakodnak. Megpróbálnak némiképp igazítani a világ kerekén” – zárta Demeter Zsuzsa a méltatást.

Fontos közös motívum

Balázs Imre József, a beszélgetés moderátora kérdéseivel a két díjazott közös pontjait kívánta kidomborítani. Első sorban, hogy mindketten foglalkoznak bölcsészként, filológusként, irodalomtörténészként a régiségnek az irodalmával.

Idézet
A régiséget nem az időben kezelem, hanem azt hiszem, hogy a régiség inkább a térben vetül ki.

Ugyanis azok a formák, amelyek körülvesznek, azokra nagyon szépen applikálhatóak azok a fogalmak és azok a szerkezetek, mint amikor az ember szemüveget cserél és különböző optikákkal látja a körülvevő világot” – fejtette ki Székely Örs.

Egyed Emese elmondta, hogy ő

emberekkel akar találkozni, meghallja a hangjukat, és hogy ha meghallotta ezt a hangot, akkor kénytelen megkeresni annak a mondatnak az elejét, szerencsés esetben még gondol is valamit arról, hogy milyen helyzetben született az a szöveg.

Ennek kapcsán egy Méhes György-poézist olvasott fel és elhozta magával Méhes György Szikra Ferkó című kötetének egy régi kiadványát. Bevallása szerint azért hozta el a korábbi évszázadok költőinek régi köteteit, mert azt szerette volna, ha a közönség is találkozik velük.

Balázs Imre József kiemelte, hogy a vers a régiségben a zenével együtt mozdult, s nem véletlen, hogy minkét szerző lírájában ez fontos motívum.

Első kötet: egy rúdugró akadálypálya, amit az ember megugrik vagy sem

Ezt követően a beszélgetés házigazdája arra tért ki, hogy mindkét díjazott esetében van egy nemzedéki tapasztalat. Van egy kontextusa annak, ahogy az első köteteitek megjelentek.

Egyed Emese első kötete, amely kemény kritikákat is kapott, 1988-ban jelent meg, és elmondása szerint nagy dolog volt. Szinte nem lett belőle semmi, ugyanis a Kriterion könyvkiadó szervezte akkor a magyar könyvkiadás 90%-át, egyetlen első kötetes sorozat volt, amelybe nehéz volt bekerülni.

Több mint két évig várt, amíg fellázadt, és végre a kötet kiadásra került.

A közönség szerette a verseket, mert egy részük megjelent az Utunk című hetilapban, amely a romániai magyarság irodalmi, művészeti és kritikai lapja volt, és már ismerték korábban.

Székely Örs egyáltalán nem érezte, hogy kész van, és ha szerkesztője nem elég határozott, akkor ma nincs ez a kötet. Amikor legelőször elkezdett szövegeket írni, akkor azt érezte, hogy egyfajta misztikum kapcsolódik az első kötetekhez. Egy rúdugró akadálypálya, amit az ember megugrik vagy sem.

Idézet
Megírtam évente három verset, ebből négyet kihúztam minden következő évben, és aztán azon csodálkoztam, hogy vagyok mindig mínuszban a szövegeimmel.

Aztán megváltozott a generációs berendezkedés. Az a tíz év alatt, amíg elkészült a kötetem, fordult egyet maga körül a világ, és a kötet ma már inkább azt jelenti, hogy valamit az ember, ami ott érlelődik benne, azt megmutatja, és nem pedig egy akadály, amit le kell tudni ahhoz, hogy tovább mehessen” – vélekedik a debütdíjas.

A nyelv az, ami segít a nem látott helyeket is közvetíteni

Balázs Imre József szerint vannak még művészeti ágak, amelyek mindkettőjük kötetéhez kapcsolódnak, így harmadik közös pontként a vizualitást emelte ki. Egyed Emese friss könyvében, a Daphne idejében több olyan vers is olvasható, ahol kiállítások képeiről van szó, ezek mellett meg képzőművészeknek ajánlott versek is feltűnnek. Székely Örs esetében meg maga a könyv egy vizuális megnyilvánulás. Ha valaki kézbe veszi, azt fogja látni, hogy szinte mindegyik oldal egy másik vizuális élményt nyújt.

Egyed Emese ennek a felvetésnek a kapcsán elmondta, hogy

a nyelv az, ami segít a nem látott helyeket is közvetíteni.

„Nagy dolog, hogy ilyen látványos világ vesz minket körül, és nagyon sokszor a látvánnyal közvetítünk, és nem a szavakkal” – vélekedik a költő.

Székely Örs szerint a vizualitás jelenlétét a kötetében az inspiráció forrásaként tekinti, hogy amikor elment egy-egy kiállításra, és megengedte magának, hogy csak odaüljön és nézze, mi történik, az sokkal inkább adta magát, mint amikor leült és azon gondolkozott, hogy miről kéne szóljon a következő verse.

Mindkét díjazott bemutatja friss kötetét a 10. Kolozsvári Ünnepi Könyvhét keretén belül. Székely Örs pénteken délután 14 órakor beszél ostinato című debütáló kötetéről a Bulgakov Kávéház Teraszán, Egyed Emese pedig szombaton 17 órától mutatja be új kötetét, a Daphne idejét Bánffy-palotában.

szóljon hozzá! Hozzászólások

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Ezek is érdekelhetik

A rovat további cikkei

2025. július 08., kedd

Eseménydús évadot zárt a kolozsvári színház az anyagi nehézségek ellenére

Hat bemutató, Interferenciák, Harag György Emlékhét – véget ért kolozsvári színház 232. évada. Amint a társulat közölte, az anyagi nehézségek ellenére is eseménydús évadot zárt a Kolozsvári Állami Magyar Színház.

Eseménydús évadot zárt a kolozsvári színház az anyagi nehézségek ellenére
2025. július 07., hétfő

Makkai István kortárs szobrászművésznek nyílik meg az első átfogó tárlata az Erdélyi Művészeti Központban

Rézben érthető címmel nyílik kiállítás Makkai István szobrászművész alkotásaiból a sepsiszentgyörgyi Erdélyi Művészeti Központban július 11-én.

Makkai István kortárs szobrászművésznek nyílik meg az első átfogó tárlata az Erdélyi Művészeti Központban
2025. július 05., szombat

Az egyedi kézdivásárhelyi udvartereket mutatja be egy képzőművészeti kiállítás

Az Udvartér-lét című időszakos képzőművészeti tárlat fogadja a látogatókat a kézdivásárhelyi Incze László Céhtörténeti Múzeum kiállítótermében július 18-ig.

Az egyedi kézdivásárhelyi udvartereket mutatja be egy képzőművészeti kiállítás
2025. július 05., szombat

Kulturális „magyar–magyar csúcs”: anyaországi kollégájával tárgyalt az RMDSZ minisztere

Demeter András István bukaresti kulturális miniszter hivatalos látogatást tett Magyarországon, ahol anyaországi kollégájával, Hankó Balázs kulturális és innovációs miniszterrel megállapodtak egy új kulturális együttműködési cselekvési tervről.

Kulturális „magyar–magyar csúcs”: anyaországi kollégájával tárgyalt az RMDSZ minisztere
2025. július 02., szerda

Főként a színészi játékra épül A mi kis városunk: évadzáró premier a kolozsvári színházban

A Kolozsvári Állami Magyar Színház az évadot Thornton Wilder A mi kis városunk című drámájának a bemutatójával zárja.

Főként a színészi játékra épül A mi kis városunk: évadzáró premier a kolozsvári színházban
2025. június 30., hétfő

Többen jártak könyvtárba, kevesebben múzeumba, moziba tavaly

Elkészült 2024 kultúrmérlege, mely szerint 2024-ben nőtt a könyvtárba járok száma, ezzel szemben a mozik, múzeumok és nyilvános gyűjtemények látogatottsága csökkent – derül ki az Országos Statisztikai Intézet hétfőn közzétett adataiból.

Többen jártak könyvtárba, kevesebben múzeumba, moziba tavaly
2025. június 30., hétfő

Bach, Händel és Scarlatti alkotásai csendülnek fel Kolozsváron

Újabb évfordulós koncerttel készül ünnepelni a kincses városi Schola Cantorum Transsylvaniensis kamarakórus.

Bach, Händel és Scarlatti alkotásai csendülnek fel Kolozsváron
2025. június 30., hétfő

Erdélyi sikerek a Kisvárdai Fesztiválon: a kolozsvári és sepsiszentgyörgyi társulat is díjjal tér haza

A Kolozsvári Állami Magyar Színház a legjobb előadás, míg a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház produkciója a legjobb rendezés díját kapta meg a június 20-28 között megrendezett Magyar Színházak 37. Kisvárdai Fesztiválján.

Erdélyi sikerek a Kisvárdai Fesztiválon: a kolozsvári és sepsiszentgyörgyi társulat is díjjal tér haza
2025. június 29., vasárnap

Otthonról, házasságról, írásról és egymásról: Szabó T. Anna és Dragomán György a Kolozsvári Ünnepi Könyvhéten

Gyerekként ugyanazokat a könyveket olvasták, és ugyanazokra az ételekre vágytak – ismeretlen curryk illatát keresték a lapokon, anélkül, hogy tudták volna, milyen az ízük.

Otthonról, házasságról, írásról és egymásról: Szabó T. Anna és Dragomán György a Kolozsvári Ünnepi Könyvhéten
2025. június 28., szombat

Szabadkőművesek Kolozsváron: ami a mítosz mögött van

Történelem, legendák és szociális felelősségvállalás – ez jellemezte a kolozsvári Unió szabadkőműves páholy működését a 19. század végén.

Szabadkőművesek Kolozsváron: ami a mítosz mögött van