A nagylélegzetű, látványos tárlat Zabolától Gyergyószentmiklósig, Sepsiszentgyörgytől Székelykeresztúrig csaknem valamennyi székelyföldi múzeum gyűjteményéből vonultat fel tárgyakat
Fotó: Tamás Sándor/Facebook
Kik is igazából a székelyek, milyen kultúra éltetői, hogyan látják önmagukat ma a Székelyföldön élők – ezekre a kérdésekre ad választ a Kovászna, Hargita, Maros megyei múzeumok összefogásával a budapesti Néprajzi Múzeumban nyílt, jövő nyár végéig látható kiállítás, amelyről Kinda István főkurátort, néprajzkutatót kérdeztük.
2024. október 27., 19:112024. október 27., 19:11
2024. október 27., 19:192024. október 27., 19:19
Úgy mutatja be a székelység múltját és jelenét Budapesten az e hónap közepén megnyílt, jövő augusztus végéig megtekinthető néprajzi tárlat, ahogyan még egyetlen kiállítás sem láttatta Magyarországon – mondta el a Krónika megkeresésére dr. Kinda István főkurátor, néprajzkutató, a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum főmuzeológusa.
Fotó: Tamás Sándor/Facebook
A budapesti Néprajzi Múzeumban nyílt nagyszabású tárlat azokat a kérdéseket járja körül, hogy kik is igazából a székelyek, milyen kultúra éltetői, valamint, hogy hogyan látják önmagukat ma a Székelyföldön élők.
és a válaszadás során nem mindennapi múzeumi élményt nyújt a látogatóknak. A nagylélegzetű, látványos tárlat Zabolától Gyergyószentmiklósig, Sepsiszentgyörgytől Székelykeresztúrig csaknem valamennyi székelyföldi múzeum gyűjteményéből vonultat fel tárgyakat és dokumentumokat. Hét nagy témakör, 77 történet, 14 dokumentumfilm, 100 fotó, 10 múzeum gondoskodik arról, hogy Budapesten bárki elmélyedhessen Székelyföld múltjában és jelenében.
A kiállítási projektben Háromszékről részt vesz a Székely Nemzeti Múzeum, a csernátoni Haszmann Pál Múzeum, a kézdivásárhelyi Incze László Céhtörténeti Múzeum és a zabolai Csángó Néprajzi Múzeum, valamint a Csíki Székely Múzeum, a Haáz Rezső Múzeum Székelyudvarhelyről, a Tarisznyás Márton Múzeum Gyergyószentmiklósról, a székelykeresztúri Molnár István Múzeum, a Maros Megyei Múzeum, a Havadtői Néprajzi Múzeum, a csíkmadarasi Zsigmond Malom Panzió, illetve több egyház, egyesület és magánszemély.
Fotó: Tamás Sándor/Facebook
Kinda István kérdésünkre elmondta,
A célunk az volt, hogy valamennyi székelyföldi múzeum anyaga együttesen jelenjen meg, mozaikszerűen rakják össze a székelység néprajzi narratíváját, melyet jelenleg aktuálisnak tartunk. A tárlat különlegessége a módszertani szemléletben is rejlik, hiszen nem csak a raktárakban, gyűjteményekben található néprajzi tárgyakra hagyatkoztunk, hanem – mivel a kurátorok mindegyike aktív kutató – a terep mai valóságát is beemeltük a kiállításba” – mutatott rá Kinda István.
Fotó: Néprajzi Múzeum/Facebook
Mint sorolta, megjelennek régi tárgyak, archív fotográfiák, azokon keresztül felelevenednek régi történetek, de bevonták a folklóralkotásokat is balladák és énekek formájában, és arra törekedtek, hogy valamennyi téma esetében minden jelenségnek a mai valóságát is bemutassák – fotókon, filmeken vagy tárgyakon keresztül.
Kérdésünkre, hogy területileg miként fedi le a Székelyföldet a tárlat, a néprajzkutató azt mondta, a történelmi Székelyföldről beszélnek, azaz nagyjából a mai Kovászna, Hargita, Maros megye magyarok/székelyek lakta vidékeiről.
Fotó: Néprajzi Múzeum/Facebook
„Igazából nem szerettük volna a látogatót nagyon bonyolult területi és történelmi kontextussal eltántorítani – akit érdekel, könnyedén utána tud nézni a különböző korok területi változásainak, társadalmi berendezkedésének. A kiállítás nem tud könyvtárnyi szakirodalmat helyettesíteni, vagy annak megállapításait summázni. Térképen mutatjuk, hogy a középkori Magyar Királyság idején a Székelyföld területileg hogy nézett ki a királyság keleti peremvidékeként, és mutatjuk ugyanezen a térképen Székelyföldnek a mai helyzetét is Románián belül” – mondta Kinda István.
Tamás Sándor, a Kovászna megyei tanács elnöke (előtérben balról) Kinda István főkurátorral beszélget a megnyitón
Fotó: Tamás Sándor/Facebook
Felvetettük, hogy
ezáltal sokkal közelebbi, pontosabb képet nyújtsunk a látogatók számára. A sztereotípiákkal nem leszámolni szerettünk volna, hanem olyan módon feldolgozni azokat, hogy esetleg megerősítést vagy éppen cáfolatot nyerjen a látogató a kiállításban. Minél kevesebb vitrinbe állított tárgyat szerettünk volna látni, inkább egy életszagú, a való életből merítkező kiállítást hoztunk létre” – fejtette ki.
Még élő népi mesterségeket összesítenek és népszerűsítenek egy nagyszabású, évek óta tartó projekt keretében Háromszéken. A szerteágazó munkáról a projektben oroszlánrészt vállaló Kinda István néprajzkutató beszélt a Krónikának.
Fotó: Tamás Sándor/Facebook
Mint sorolta, vannak olyan kiállított darabok, amelyeket egy családtól kértek el: a kenyérsütés eszközkészletét szinte a háziasszony kezéből „vették ki”, és ugyanoda fogják visszavinni: ilyen szempontból kiállítás hitelessége nagyon erős.
A sztereotípiákról szólva Kinda István példaként említette a székely lakásbelsőt, amelynek témáját hangsúlyosan megjeleníti a kiállítás. „Hangsúlyozzuk, hogy az élet minden területéhez hasonlatosan a lakáskultúra is folyamatos változásban volt és van.
ma is készülnek régi mintájú, rekonstruált csempékből álló tüzelőszerkezetek, melyeket a kor kívánalmai szerint hőálló üveggel látnak el, amelyek a nyilvánvaló fűtési funkciójukon felül ma is a lakások fő díszeként definiálhatók. A kiállítás több témájánál felbukkan a történeti hagyomány ma is élő változata” – mondta a néprajzkutató.
Fotó: Néprajzi Múzeum/Facebook
A sztereotípiákról szólva kifejtette, ha a látogató arra gondol, hogy minden székely bajuszos és a csizmaszárában bicskát hord, akkor erre már a főkurátor is ellenpélda – de a székely humort megpróbálták kamatoztatni a kiállításban is.
Recens példaként ezek mellé helyeztük a csíkmadarasi Gál Tímea történetét. Tímea családjában és férjével működtetett panziójukban is többnyire házi alapanyagokból előállított hagyományos ételeket készít, de ezen túlmenően receptes könyvet is kiadott a nagyanyja kéziratos örökségére építve. Emellett a kiállításban a székely asztal gazdagságából a kenyér, pálinka, borvíz, hús, zsír, szalonna témája is szerepel. A táplálkozáskultúra fejezet csúcs műtárgya Gyárfás Jenő 1883-ban festett, A tél örömei című alkotása, egy 2,5 méter szélességű impozáns mű, amely disznóölést ábrázol.
Fotó: Tamás Sándor/Facebook
Kinda Istvánnak azt a kérdést is feltettük, hogy ha megpróbálná egy olyan látogatónak a helyébe képzelni magát, aki alig tud valamit a székelységről, a kiállítás megtekintése után milyen kép rajzolódhat ki a székelységről.
Fotó: Tamás Sándor/Facebook
„Azt kívántuk hangsúlyozni a megjelenített hét tematikán keresztül, hogy a székely ma is ragaszkodik a nyelvén, hagyományain, jelképein keresztül is felmutatott identitásához és szülőföldjéhez; a munkaeszközök és a megvalósítások sora pedig arra enged következtetni, hogy szemléletét az »élni mindenáron« gondolata határozza meg. A zord éghajlati viszonyok közepette, nem túl kedvező földrajzi adottságok mellett kihozta a földből a maximumot, az erdő-mező erőforrásaira támaszkodva értékteremtő életet és jövőt biztosított nemzedékeken keresztül a maga számára. A bemutatott élettörténetekből az körvonalazódik,
Fotó: Tamás Sándor/Facebook
A tárlatban a hit kérdése a népi vallásosság különböző formáin és a különböző felekezetek művészettörténeti jelentőségű műtárgyain keresztül is felvillantásra kerül. A régi „bevett” felekezetek mellett érdekességszámba menő „kakukktojás” a kommunista időben elárasztott település, Bözödújfalu székely szombatos közössége. Kifejtette, maga a Maros megyei település is több felekezet otthona volt, de itt maradt fenn zárványként a reformáció óta a szombatos-zsidózó hit, melynek még a 20. század derekán is voltak követői.
Fotó: Tamás Sándor/Facebook
Kérdésünkre a főkurátor arról is beszélt, hogy miként mutatja be a tárlat a mára már eltűnőfélben lévő mesterségeket. „Sok régi foglalkozás az eltűnés határára szorult, ezt az elmúlt évtizedben a saját kutatásaim során is láthattam. Ennek a témának a népművészeti vonatkozásai a kiállítás Rozettás örökség című részében jelennek meg, ahol szó van bútorfestésről, kerámiakészítésről, famunkákról is. Ezek esetében filmeken keresztül is bemutatjuk a még valamilyen formában továbbélő hagyományok mai állapotát. A Rozettás örökség csúcs műtárgya egy olyan új székelykapu, amely még el sem készült teljesen: össze van ácsolva, a három kapuzábé közül az egyik készre faragott, a második csak gravírozott, a harmadik még ki sincs rajzolva.
Fotó: Tamás Sándor/Facebook
Mint mondta, a koncepció az volt, hogy nem egy régi, 100-200 éves székelykaput mutatnak be, mert valószínűleg a legtöbben láttak ilyet a saját környezetükben, vagy képeken, filmeken. „Zsinórpadra fektetett, készülőfélben lévő kapuval ismerkedhet meg a közönség. Az a szándék, hogy láthassák: ez ma is élő hagyomány, a székely élet elé állított kisépítészeti alkotásra továbbra is igény van, vannak mesterek és lesz utánpótlás is, akik ezt tovább fogják tudni vinni” – fogalmazott Kinda István.
Fotó: Tamás Sándor/Facebook
Tíz székelyföldi múzeum, valamint kisebb gyűjtemények tárgyaiból nyílik minden eddiginél átfogóbb kiállítás a székely kultúráról a budapesti Néprajzi Múzeumban október 15-én. A kiállítás létrejöttéről és koncepciójáról Kinda István főkurátor mesélt.
A rendszerváltás óta eltelt harmincöt év lesz a témája a november 3. és 17. között tartandó kolozsvári 9. Interferenciák Nemzetközi Színházi Fesztiválnak. A színházi szemle programjának gerincét romániai előadások adják.
A víg özvegy című Lehár-operett története elevenedik meg az aradi nagyszínház színpadán.
Különleges felhívást tett közzé a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház: a Legyél te is műalkotás! című kezdeményezés a Caravaggio című előadásra is felhívja a figyelmet.
Immár harmadik alkalommal tartják az Erdélyi Népmesemondó Találkozót, az eseményre Háromszéken kerül sor.
Rövidfilmek mellett nagyjátékfilmek is szerepelnek a programban 32. Alter-Native Nemzetközi Rövidfilm Fesztiválon, amelyet november 6. és 10. között tartanak Marosvásárhelyen – közölték a szervezők.
A berlini Merlin Bábszínház vendégszerepel a kolozsvári Puck Bábszínházban.
Ady Endre és Léda digitalizált leveleit is elérhetővé tette a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ Országos Széchényi Könyvtár (MNMKK OSZK) az általa üzemeltetett Copia tartalomszolgáltatás felületén – tájékoztatta az intézmény hétfőn az MTI-t.
Két erdélyi alkotó, Laczkó Vass Róbert, a Kolozsvári Állami Magyar Színház színművésze és Szép András zongoraművész, a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetem korrepetitora svédországi turnéra indul.
Kifejezetten a Z generációnak mutatják be Marosvásárhely szecessziós ékkövét, a 111 éve épült Kultúrpalotát szombaton.
Vidéki erdélyi iskolákba, a Szilágyságba is elviszi az élő irodalmat a kolozsvári Helikon irodalmi folyóirat.
szóljon hozzá!