2009. január 29., 09:542009. január 29., 09:54
John Updike 1932-ben született a pennsylvaniai Readingben. Édesapja középiskolai tanárként dolgozott, édesanyja is tollforgató volt, ő bátorította fiát az írásra. Első írásai középiskolája lapjában jelentek meg. Ösztöndíjjal, summa cum laudeval végzett a Harvard Egyetemen, és folyamatosan közölt humoros novellákat. 1954-től rendszeresen publikált a The New Yorker folyóiratban és a The New York Review of Booksnak is szállított anyagokat. Első könyve, egy verseskötet 1958-ban jelent meg, a közönség lelkesedéssel fogadta.
Updike-ot elsősorban az amerikai középréteg átlagélete és a kisvárosi lét banalitása izgatta. Fél évszázados írói pályafutása során több mint ötven könyve jelent meg, művei rendszeresen felkerültek a bestseller listákra. Számos irodalmi műfajban – novellistaként, regényíróként, költőként és esszéistaként is – maradandót alkotott.
Az 1960–2000 között írt hatalmas családregény folyama, a Nyúl-sorozat – Nyúlcipő, Nyúlketrec, Nyúlháj, Nyúlszív – nagy ívű fejlődésregény: a főhősé, Harry (Nyúl) Angstromé éppúgy, mint a hétköznapok Amerikájáé. Updike a tetralógián kívül egy 182 oldalas novellát is szentelt hősének, 2001-ben pedig újabb kötet jelent meg: a Nyúlfark és más történetek címmel a sírba küldött Nyúlról ír, akinek emlékét ezúttal törvénytelen leánya támasztja fel.
1970-ben indította útra Bech-sorozatát, a Bech könyve című regényével. Az önéletrajzi ihletésű darabokban az író helyzetéről ad képet. 1984-ben jött ki a három évvel később George Miller rendezésében, Jack Nicholson főszereplésével vászonra is átültetett Az eastwicki boszorkányok, amelyhez folytatást is írt. A 2008-as The Widows of Eastwick az író utolsó munkája, a mára öregasszonyokká lett eastwicki boszorkányok hétköznapjait ábrázolja.
Pulitzer-díjjal tüntették ki a Nyúl-sorozat két regényéért, és kétszer kapta meg az egyik legrangosabb amerikai irodalmi elismerést, a National Book Awardsot. Updike egyéni stílusa, rugalmassága és a másfajta irodalmi irányzatokra való nyitottsága a 20. századi modern amerikai irodalom egyik legjelentősebb elbeszélőjévé tette.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Sólyom Jenő Széchenyi-díjas fizikus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja vehette át az Akadémiai Aranyérmet az MTA 199., ünnepi közgyűlésének hétfői ülésén.
Szerelmi történetbe ágyazva a magyar néptáncot mutatja be a Magyar menyegző című játékfilm, a kalotaszegi világba betekintést nyújtó alkotás várhatóan jövő év elején kerül a mozikba.
Mihail Afanaszjevics Bulgakovnak A Mester és Margarita című művéből készült előadás premierjét tartja pénteken a szatmárnémeti Harag György Társulat.
A bukaresti „I.L. Caragiale” Színház és Filmművészeti Egyetem (UNATC) nemzetközi konferenciát és workshopot szervez, melynek tematikája az úgynevezett „oktatófilmek” felhasználási gyakorlata a volt szocialista országokban.
A romániai magyar színházakról és az IFesztről is szó esett a Nemzeti Kisebbségi Színházak Nemzetközi Találkozóján, de felmerült egy budapesti helyszínű erdélyi fesztivál lehetősége is.
Film- és könyvbemutatóval tisztelegtek Janovics Jenő, a magyar filmgyártás úttörőjének munkássága előtt a kolozsvári Művész moziban. A magyar film napja alkalmából szervezett eseményen a „Szamos-parti Hollywoodba” kaphattak betekintést az érdeklődők.
Magyarország és Európa egyik legeredetibb és legkeményebb underground együttesének, a Vágtázó Halottkémeknek a koncertje is szerepel a kolozsvári Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál (TIFF) programjában.
Bár a világon az egyik legnagyszerűbb dolog a tánc, hiszen egyetemes, mindenki számára befogadható „nyelv”, amely az életerőt és az életörömöt hordozza, a virtuális „nézelődéshez” szokott mai társadalom ellustult – jelentette ki Könczei Csongor.
A Déryné Program Határtalan alprogramja részeként a magyar nyelvű színjátszás válik elérhetővé Felvidék, Kárpátalja, Vajdaság és Erdély mintegy 60, magyarok által lakott településén – jelentette be Novák Irén.
A népi együtt muzsikálás és éneklés nemcsak közösségi élményt, de életformát is jelenthet – mondta el az Erdélyben több helyszínen működő Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány (EHHA) kolozsvári intézetének kulturális szervezője, Nagy Kata.
Látogatottsági adatok