Új műsorvezető dolgozik a Magyar Televízióban: Tóth Krisztinát egyelőre a Nap-keltében láthatják a nézők, de a tapasztalt szerkesztő-műsorvezetőre más műsorok vezetősége is számít.
A jogi diplomás Tóth Krisztina 17 éves kora óta a hírek világában él: rádiós hírszerkesztőként kezdte pályafutását, majd több kereskedelmi rádióban is dolgozott. 2004-ben került a Magyar Televízióhoz, ahol a Regionális Híradó és a Kárpáti Krónika...
Sajnos elég régen tudatosítanom kellett, hogy külföldön nem feltétlenül jelent előnyt a zsebemben szerényen meghúzódó bordó borítójú útlevél, amin ott díszeleg az ország címere, és persze a neve: Románia. Dühítő ugyanakkor, hogy mindez nem feltétlenül az én viselkedésemnek vagy megjelenésemnek tudható be. Kis országunk egyes állampolgárai ugyanis körültekintő alapossággal dolgoznak azon, hogy minél nyugatabbra megy az ember, az említett úti passzust...
Legalább 130 óra műsoridőben közvetíti a Magyar Televízió a labdarúgó-Európa-bajnokság mérkőzéseit. A nyolc helyszínről a Híradó külön tudósításokkal jelentkezik, a döntő napján az esti főkiadást Bécsből sugározza. A meccseket négy ingázó riporter kommentálja, rajtuk kívül a budapesti stúdióban két műsorvezető pár és a meghívott szakértők elemzik majd a találkozókat. A műsorfolyam élőben követhető az MTV új tematikus portálján, a...
Minden évben, nyár elején van egy bő hét, amikor gyakorlatilag kivonulok a világból – hogy bevonuljak egy másik, párhuzamos világba. Aki rendszeresen látogatja a kolozsvári Transilvania Nemzetközi Filmfesztivált, tudja, miről beszélek. A fesztiválozás sajátos életformát hoz létre napok alatt, megteremti a maga mikroközösségét: a fesztiválozók kemény magjának tagjai között egyfajta cinkossági viszony alakul ki, olyan emberek, akik az év többi részében nem...
Valami iszonyatos csikorgás hasított bele a pirkadó hajnalba. Egyszerre riadt fel az egész ház, és sűrű mivanokkal próbáltuk kábán, álmosan megtudni, hogy mi a sistergő Istennyila csapott belé ebbe a cudar világba hajnali fél ötkor. A gázkazán a helyén volt, teljes épségében, a televízió úgyszintén, és a vízvezetékekből sem csobogott az életet adó elem, mert hála Istennek egyetlen helyen sem szakadt ki. És akkor megint felsikoltott valami, amiről...
Talán van, aki még emlékszik kislegény barátomra, aki tavaly ősszel, az óvodába induláskor édesanyját megfenyegette, hogy aztán vigyázzon hová viszi, mert még börtönbe is zárhatják, ha netán olyan intézménybe kerülne, ahol nem érzi jól magát. Nos, kisbarátom azóta veterán óvodássá fejlődött, és bizony meg is látszik rajta a gyermekközösségben való nevelkedés minden jótékony, illetve kevésbé jótékony hatása. Gyönyörűen rajzol, és már nem...
Eléggé szerencsétlen egybeesés, ha az ember rosszkor születik, rosszul szervezi meg az életét, és ráadásul még fanatikus is. Talán mondanom sem kell, hogy jómagam ebbe a kategóriába tartozom.
Valahogy ugyanis állandóan úgy jött ki a lépés, hogy amikor jelentős labdarúgó-világesemény zajlott, nekem sorsfordító szituációkban kellett helyt állnom.
Mindig is tudtam, hogy szórakoztató dolog a politikai retorika, főképp olyan esetekben, amikor a közszereplő magyarázni kívánja a bizonyítványát. Pontosabban annak siralmas jellegét. A vasárnapi szavazás után ez várható volt, úgyhogy nem lepődtem meg különösebben, mikor mindenki érkezett a maga verziójával, kitartóan magyarázva alakulata eredményeit. Kijelentések terén a román pártokat viszont minden szinten verte a két erdélyi alakulat, az RMDSZ és az MPP.
Jelentem, ehejt a gyergyói végekről: pártot alapítunk! A lényeges döntést az utóbbi helyhatósági választások estéjén egy kocsmaasztal mellett hozta meg egy színész, néhány helyi tollforgató kisiparos és több rajongó, miközben az eredményeket várták.
Rég hallottunk egymásról. Vagy két éve nem találkoztunk, telefonon, messzendzseren és ímélben sem értekeztünk, pedig valamikor milyen szép terveink voltak. Csudaszépeket álmodtunk, fényes nappal és nyitott szemekkel, hogy lapot alapítunk.
Csendes, aszfaltszagú, és csöppet sem átlagos vasárnap van. Az utcán kicsit fáradt, de csinos kismamák babakocsiit kerülgetik csinos, de nyúzott újságírók. A szerkesztőségek, stúdiók falaiban izzanak az elektromos kábelek, a számítógépek hűtőberendezései kínlódva kavargatják a meleg levegőt, a hírügynökségek ontják az információkat, a tudósítók meg olyan gyors egymásutánban kapják a telefonos utasításokat, hogy két hívás között csak...
Két okból szeretem a kampányidőszakot. Az egyik az, hogy – mint azt már néhány hete is említettem – ilyenkor rendszerint elborul a politikusok agya, és saját átlagukat jócskán túlszárnyalva képesek akkora marhaságokat mondani, hogy a mikrofonokban elolvadnak az áramkörök.
A négy, magyarországi történelmi egyház ünnepköréből meríti témáit a Magyar Televízió új sorozata, az Egyházi naptár. A vasárnaponként jelentkező műsor szerkesztői elsősorban a fiatalokat kívánják megszólítani. „A műsor megjelenítését, vágástechnikáját lendületesre, fiatalosra tervezzük.
Pálffy István műsorvezető – akit a nézők tavaly a legnépszerűbb hazai híradósnak választottak – újabb útikönyvvel jelentkezett ebben a hónapban. Horvátország, Erdély és Csehország után idén a Felvidéket járta be, az ott gyűjtött ismereteket Szlovákia konyha-kultúra-kalauz című könyvében írta meg.
A közelmúltban elhunyt Antal Imre helyett Horváth Lórántot, a köztelevízió egykori ügyvezető elnökét választották a Magyar Televízió új örökös tagjává. „Horváth Lóránt neve beivódott a Szabadság téri székház falaiba. A művészeti-gyártási szakember életpályája klasszikus sikerkarrier” – mondta Szinetár Miklós, az MTV Örökös Tag Alapítvány kuratóriumának elnöke.
Rövid szenvedés után, hetvenöt éves korában elhunyt Kármán György, a Magyar Televízió nagy nemzedékének egyik utolsó képviselője. A zenei és vallási szerkesztő, orgonaművész, a Rabbiképző Liturgia tanszékvezetője felbecsülhetetlen életművet hagyott maga után.
Visítozva ébredtem az éjszaka közepén, mert iszonyatos rémálmom volt. Azt álmodtam, hogy földönkívüli – de legalábbis gyergyónkívüli – szörnyek árasztották el szeretett kisvárosomat. Ráadásul alattomosan settenkedve falragaszokon lopózkodtak be a békés Gyergyószentmiklósra, és méretes plakátokról merev szempárok fürkészik azóta is az ártatlan lakókat.