Óvakodj a törpétől – hangzott el a vészjósló mondat David Lynch hírhedt alkotásában, a Twin Peaksben. A nagyjából gyermekfejjel végignézett borzongató múvi igazi üzenetét akkor talán nem is fogtam fel teljességében, illetve a tüzet táncra invitáló gnóm szimbólumértékét sem igazán láttam át.
Egyre erőteljesebbé válik ama meggyőződésem, hogy a (poszt)modern tömegdemokrácia egyik legfontosabb velejáróját, a választási kampányt tulajdonképpen a lelki szegények számára találták fel. Tudom, a kampány elvileg a programok és arculatok csatája, de van halvány sejtelmem arról, hányan mennek be úgy a szavazófülkébe, hogy az európai értelemben vett ilyen-olyan értékek lebegnek lelki szemeik előtt.
Évekig a senki földje volt. Nem sokkal azelőtt fejezte ott be az építkezést egy magáncég. Az irodaház tervezője a legmenőbb anyagokat és vonalakat alkalmazta, tényleg, mintha Amerika Erdélybe jött volna.
Akkor most már megnyugodtam. Eddig szinte körmömet rágva, éjszakánként álmatlanul forgolódva tépelődtem, vajon ki lesz a világ első számú vezetője az őszi amerikai elnökválasztásokat követően, hiszen nem mindegy, milyen irányban alakul tovább az egyetlen szuperhatalom politikája.
Többször is mondtam már, Romániában a tanügyi törvényeket és egyéb oktatási rendelkezéseket olyan emberek hozzák, akik iskoláskorú gyermeket még fényképen sem láttak. Ha én lennék a tanügyminiszter (ez a veszély nem fenyeget), azoknak a felvilágosult elméknek – akik a hetedikesek román- és matematikatesztjét összeállították – azonnali hatállyal megtiltanám, hogy gyermekek közelébe menjenek.
Azt nálam okosabbak írták, hogy a politikai kampány se több, se kevesebb, mint egy egynapos vásár. A vásár pedig nem más, mint természetellenes vektorok mentén megváltozott tér és idő. Vagyis: egy zsebkendőnyi helyre összeterelődik egy regiment ember, aki rövid idő alatt lát kötéltáncost meg sorsjegyeket húzgáló ebfej-majmot, hall rezesbandát, mondat jövendőt, kóstol sült hurkát. Olyan tálakról is, amelyeket józan ésszel eltolna maga elől. Hogy...
Érdekes módszerei vannak az amerikaiaknak, pontosabban: szinte minden-nap képesek tanúságát adni annak, hogy őket valóban a land of the free elve szerint nevelték, s ekképpen élnek. Eddig elfogadható is lenne, hiszen a személyi szabadság gyakorlását engedélyezni, sőt garantálni igen szép dolog.
Ha eddig nem említettem volna, most mondom: óriási csodálattal és elismeréssel adózom a munkájukat nagy szakértelemmel és türelemmel végző, jó humorérzékkel megáldott elárusítóknak. Hála Istennek bőven akad ilyen a közvetlen környezetemben is, még a szomszédos lakónegyedbe sem kell elmennem, hogy ilyennel találkozhassak.
Úgy szeretnék egyszer polgármesterjelölt lenni. Úgy tűnik ugyanis, hogy ha valaki egyszer bejelentkezik egy település első emberének tisztségéért, valami mennyei ihlet szállja meg, fejét földöntúli sugárkoszorú veszi körül, nyelveken kezd szólni, és szemrebbenés nélkül képes a legorbitálisabb marhaságokat kitalálni.
Egy hónap múlva kezdődik az Euro 2008, a labdarúgó-Európa-bajnokság. A Magyar Televízió nyolc városból 31 mérkőzést közvetít élőben. A mérkőzéseket négy riporter kommentálja, rajtuk kívül a budapesti stúdióban két műsorvezető pár és a meghívott szakértők elemzik majd a találkozókat.
Csaknem 9 millió forint érkezett be az MTV adományvonalára az Aranyág című 100 perces adás alatt. A két műsorvezető, Nagy Tünde és Pálffy István boldogan jelentette be a sikert. „Szívesen vállalom a műsor háziasszonya szerepét, hiszen a tévénézőkkel együtt nemes célért küzdünk.
A világ felé történő nyitás kulcsfontosságú a katolikus egyház számára a 21. században – azt hiszem, ennyiben megegyezhetünk, annak igénye nélkül, hogy a kérdés egyház- és társadalompolitikai, hitbéli, morális és egyéb aspektusait megpróbálnánk egy glosszába sűríteni.
Ismeretlen magyar hadiözvegy fotóját találta meg egy ukrán faluban a Sírjaik hol domborulnak? című műsor stábja. Az MTV bemutatja a képet, és várja azok jelentkezését, akik azonosítani tudják a családot.
Minden idők egyik leglátványosabb eurovíziós show-ját ígérik a szervezők május 22-én és 24-én Belgrádban. Gundel Takács Gábor – aki idén már harmadszor kommentálja a versenyt – szerint hihetetlen szakmai profizmus kíséri a dalversenyt, hiszen ezúttal negyvenhárom nemzet közszolgálati televíziója nevezett be.
Évekkel ezelőtt egy nagy múltú kolozsvári folyóirat tematikus lapszámot készített kocsmák, kávéházak témakörben. Bemutatóján íróbarátokkal jártuk végig a kultikusnak számító vendéglátó-ipari egységeket, és hű társaink, az Unicum és vilmoskörte fogyásával egyenes arányban akadozó nyelvvel olvastuk fel a témához kapcsolódó írásműveinket.
Minap némi mélabúval bámultam a fürdőszobai tükörbe, mivel konstatálnom kellett: bizony telik, múlik az idő. A mély értelmű közhelyre az a megállapítás vezetett rá, hogy egyre gyarapodó számú ősz hajszálat fedeztem fel hajamban.
Rég nem láttuk egymást. Valamikor egy udvarban laktunk abban az időben, amikor én még legényember voltam, a kapuba kiállottam, s egyet-kettőt kurjantottam… Õ már akkor házasember volt, fele-ség, gyönyörű kislány, szép kis család.
Tudtam én, hogy valami hiányzik az életemből, ám a furcsa hiányérzet okát sokáig hiába kerestem. Most viszont, hála két – mi másnak? – sörgyártó cégnek, végre megvilágosodtam. A férfiak napja, az kell már évek óta úgy, mint a falat (folyékony) kenyér.
Látogatottsági adatok