Rémálom

Ezek a plakátok mindent elárasztottak: a takaros házak kerítését, a lépcsõházak bejáratát, az üzletek kirakatait, de jócskán jutott belõlük a villanyoszlopokra is. Bármerre néz a gyanútlan lakó egy vizsgálódó szempár mered rá. Szóval ettõl rázott ki a hideg veríték, de az álom még nem ért véget, ugyanis a plakátokon emberi nyelven megfogalmazott üzenetek is vannak. Csupa jót ígérnek a lakóknak, ám mégis riasztóak, mert kicseng belõlük a hatalomvágy, az uralomra törekvés. Ígérnek új lehetõséget, egészséges váltást, tapasztalatot és szakértelmet, de sikert, fût, fát, bogarat, erdõõrzést és faültetést is, csak valamiképp uralomra juthassanak. Emberi alakban is megmutatkoznak, de bármennyire igyekeznek földi-, illetve gyergyói bõrbe bújni, az apró részletekben elárulják magukat. Például az egyik csoport futballcsapat-beállásban mutatkozik, de lóg a levegõben, nincs talaj a lába alatt. Ebbõl látszik, hogy az ott látható lények teljesen légnemû közegbõl jöttek. Egy érettségizõtablóhoz hasonlatos plakátról a penészzöldtõl a kínai sárgán át a halottfehérig minden színû lény látható. Amitõl zokogni kezdtem álmomban, az egy indiai fallikus istenséghez hasonlatos tar koponya, amely megtámadta a templomot. De attól is visítottam, ahol a lény azt kommunikálta, hogy õ olyan bolygóról jött, ahol egyszerre van tél és nyár, illetve két nap süt az égen. S még nem is beszéltem a vigyorokról, vicsorokról, bájgúnár mosolyokról, melyek megnyerõbbek próbálnak lenni. Szóval ilyen szörnyû álom gyötört az éjszaka, és alig mertem visszaaludni, nehogy folytatódjék. Félelmem nem volt alaptalan, az álom folytatódott… Fõtéri kirakatokat láttam, és megtudhattam, hogy a lények borsó- és disznóhúskonzerven élnek. Láthattam, hogy olyan ruhában járnak, mint mi és alkalomadtán vendéglátó-ipari helyiségeket is meglátogatnak. Ám igazából attól nyugodtam meg, amikor felfedeztem, hogy a kereskedõk már harcba szálltak velük: a rácsok mögötti plakátok üzenete egyértelmû…