Politikai tamagocsi

Ezen viszont igen eredeti módon kívánnak segíteni: honlapjukon bárki betekintést nyerhet mindennapi életükbe, ugyanis webkamerát helyeztek el a lakásukban, amely élőben közvetíti mindennapjaikat.

Na kérem szépen, ez a politikai valóságshow, nem a dögunalmas parlamenti közvetítések. Hiszen míg a hivatalos közvetítésekben zömmel öltönyös urak és kosztümös hölgyek gyűrött fejét láthatjuk egy pulpitus mögött, addig a házi valóságshow-ban esetleg a két exhibicionista politikus emberi arcát is megismerhetik a szavazók, már azon a manipulatív képen túlmenően, amit láttatni szeretnének magukról.

A kezdeményezés mindenképpen jó ötlet, hiszen a szavazók ily módon valóban nyomon követhetik, milyen intenzitással ügyködnek a polgárok érdekében, és ha nem tetszik, amit művelnek, egyszerűen nem voksolnak rájuk. Ha viszont elnyerték a választók tetszését, és bejutnak a parlamentbe, máris egyszerűbb a számonkérés. Hiszen az ember csak rákattint a blogra, és élőben elhajthatja őket a vérbe, ha elégedetlen velük.

Sőt ez akár rendszerré is válhat, az ember esténként hazamegy, megvacsorázik, és mielőtt megnézné a híradót, vagy kézbe venne egy könyvet, csak ránéz a képviselőire, és – mint a tamagocsik esetében – ha éppen jól viselkedtek, hatékonyan képviselték választókerületük polgárainak érdekeit, küld nekik egy virtuális buksisimogatást, ha meg nem, akkor esetleg egyetlen gombnyomással eláraszthatja vírusokkal a számítógépüket, hogy emlékeztesse őket, miért is vannak ott, ahol vannak. (Már nem a számítógépben, természetesen, hanem a parlamentben.)

A gyakorlatot aztán előbb-utóbb kötelezővé is lehetne tenni, elvégre a képviselők a mi voksainknak köszönhetően, a mi pénzünkből élvezhetik a parlamenti apanázst, így elvárható, hogy teljesen átláthatóak és lekövethetőek legyenek a mindennapjaik. Aztán ha eljátszották a bizalmunkat, négy év múlva szépen elküldhetjük őket a tamagocsitemetőbe.