A labdarúgóláz nem csupán a futballitiszre való hajlamot amúgy is a génjeikben hordozó férfiakat keríti hatalmába (a sporttörténések iránti fogékonysággal az utóbbi években igencsak kevéssé vádolható ismerősöm az egyik meccs idején harsogva énekelte a CFR-szurkolók Kolooozsvári vasutas! kezdetű rigmusát), hanem a foci iránt rendszerint zsigeri ellenszenvet érző nőkben is.
Az első meglepetést történetesen kedvesem okozta, aki korábban határozottan kijelentette: ő bizony életében nem nézett még meg egyetlen mérkőzést sem, és e haladó hagyományt a jövőben is ápolni kívánja. Viszont a Chelsea-meccs előtt közölte, azt szeretné, ha együtt néznénk a közvetítést. Ebből még nem vontam le messzemenő következtetéseket, a felhívást saját, ellenállhatatlan sármom hatásának tudtam be. Hanem amikor kolléganőm, aki saját bevallása szerint hosszú éveken át sikertelenül fektetett jelentős energiát a les-szabály megértésébe, reggel azzal fogadott, hogy micsoda meccs volt, és hogy milyen óriási eredményt értek el ismét a fiúk, már majdnem lefordultam a székről. Amikor pedig egy másik kollegina is a meccsel kapcsolatos élményeit kezdte mesélni, már tudtam: ez az igazi történelmi tett, nem a Chelsea elleni döntetlen. Hiszen ha a nők is megkedvelik a focit, akkor a továbbiakban nem kell majd a szemrehányásokat hallgatnunk, ha meccsre szeretnénk menni, esetleg kedvenc drukkerkocsmánkban néznénk meg a közvetítést a haverokkal egy sör mellett, vagy csak otthon, a nappaliban kapcsolnánk a mérkőzésre. Hanem kedvesünk is odabújik mellénk, esetleg kijön a stadionba, vagy a kocsmába is elkísér, így a meccsnézés nem csupán néhány futballmezbe öltözött, drukkersálat viselő, sörmámorban üvöltöző hím szórakozása lesz.
Igaz, olyan ismerőseim is vannak, akik szerint ennek a műfajnak eddig épp ez volt a varázsa.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Irányított légibombákkal támadta a dél-ukrajnai Herszont szerdára virradóra az orosz légierő, és Odesszát újabb dróncsapás érte.
Látogatottsági adatok