A vallástanár az erdélyi iskolák lelke, mégis megcsappant a képzés iránti érdeklődés

– A Babeș–Bolyai Tudományegyetem keretében harminc éve működő református vallástanárképzésnek korábbi gyökerei vannak. Milyen volt a kezdeti útkeresés?

– Csiha Kálmán püspök úr és az egyházi vezetés már 1990-ben elhatározta, hogy el kell kezdeni a vallástanárképzést, miután a kommunizmusban a vallásoktatást kitiltották az iskolákból. A Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet volt a képzés helyszíne, oktatóknak pedig nagy tudású lelkészeket verbuváltak. Gálfi Zoltán professzor 1992-es dékáni kinevezése után merült fel a lehetőség, hogy a vallásoktatást külön karon, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem keretében alapozzuk meg. Erre már volt precedens, hiszen az ortodoxok és a görögkatolikusok az állami egyetemen kezdték el a vallástanárképzést.

– Mennyire volt előnyös a református egyházvezetés számára ez a lépés, hiszen korábban viták folytak arról, hogy megéri-e állami egyetemi oktatásba integrálni az egyházi fennhatóságú képzést?

– A Babeș–Bolyai Tudományegyetem keretében történő vallástanárképzésnek én eddig csak az előnyeit láttam. Az ortodoxok és görögkatolikusok mellett ezt felismerte a római katolikus és a református egyház is. Évtizedek óta négy önálló karon működik a különböző felekezetű vallástanárképzés. A református egyházban hosszú mérlegelés előzte meg a döntést, és végül megszületett az egyezség arról, hogy a lelkészképzés a Protestáns Teológiai Intézet keretében marad, a vallástanárképző viszont bekerül a Babeș–Bolyaira. Részletes megállapodás született az Erdélyi Református Egyházkerület és a Babeș–Bolyai Tudományegyetem vezetősége, illetve a szakminisztérium között, hogy

– Más felekezetű diákok is tanulnak a karon. Hogyan történik az evangélikus vagy unitárius vallástanárképzés?

– Unitárius, evangélikus, baptista és adventista diákjaink vannak, akik nyilván más-más dogmatikai oktatásban részesülnek. Nem az a célunk, hogy prozelitizmust gyakoroljunk, hanem mindenki maradjon meg a saját felekezetében, ugyanakkor alapos módszertani és didaktikai képzésben részesüljön.

– A kilencvenes évekre tehető a humán szakok oktatásának virágkora, amikor még sok volt a jelentkező, és tanári oklevéllel viszonylag könnyű volt elhelyezkedni Erdélyben. A vallástanárképzőben hogyan élték meg ezt az időszakot?

– Igazából a bolognai rendszer bevezetéséig, 2005-ig tartott a kar virágkora. A vallástanári főszak mellett számos mellékszakot lehetett felvenni a bölcsészkarról és más területekről. 60–70 diákból álló, erős évfolyamaink voltak, ahová felvételi vizsgával lehetett bekerülni, mindig túljelentkezés volt. 2004-ben indult be a zenepedagógus-képzés, ami tovább növelte a fiatalok érdeklődését. Ebben a bíztatóan ívelő történetben

Korábban a végzőseink 90 százaléka a tanügyben helyezkedett el vallástanárként, vagy a mellékszakon szerzett képesítéssel. 2005-től a kar iránt is megcsappant az érdeklődés. Napjainkban már jóval nehezebb vallástanárként elhelyezkedni a tanügyben, hiszen egy 12 osztályos iskola tud teljes állást kínálni a pedagógus számára. Az utóbbi években végzőseink mintegy 25 százalékának sikerült ezen a pályán elhelyezkedni.

– Ilyen körülmények között miként lehet diákokat bevonzani a karra?

– Öt éve működtetünk egy ösztöndíjrendszert, amiből fedezni tudjuk diákjaink második egyetemi képzést, mert állami támogatású oktatást csak egyetlen főszakon vehet igénybe a hallgató. Az Erdélyi Református Egyházkerületnek köszönhetően nyolc ösztöndíj áll rendelkezésünkre, és további ösztöndíjakat is tudunk finanszírozni az ügy iránt elkötelezett vállalkozók jóvoltából.

Tanárkollégáim tudatában vannak annak, hogy csak úgy tudunk működni, ha alkalmazkodunk a diákokhoz. Ami késő délutáni vagy esti előadásokat is jelent.

– A rendszerváltás óta sok református lelkipásztor is oktat iskolákban. Számukra is van ajánlatuk?

– Az elmúlt bő tíz esztendőben sok lelkészkolléga is elvégezte a vallástanári szakot, hogy tudjon tanítani, legyen hozzá megfelelő képesítése. Ma már az a jellemző, hogy a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet hallgatóinak mintegy 30 százaléka harmad vagy negyedévtől bejár hozzánk. A tantárgyak és a jegyek egy részét elismerjük, így számukra könnyebb elvégezni a szakot. Mire hatodéven megkapják a lelkészi oklevelet, megszerzik a vallástanári diplomát is. De ennek a gyakorlatnak korábbi hagyományai vannak a 20. század elejéről. Miután 1895-ben Nagyenyedről Kolozsvárra költözött a református teológiai fakultás, egyezség született a Ferenc József Tudományegyetem vezetőségével arról, hogy a teológusok bölcsészetet is tanulhassanak. Az együttműködés olyan sikeres lett, hogy Sárospatak és Debrecen környéki diákok is szívesen jöttek a kolozsvári protestáns teológiára a plusz képzési lehetőségek miatt.

– Sok ember életében csökken a vallás iránti elköteleződés, ami a gyülekezetek boldogulásában is meglátszik. Nehezebb ma vallástanárnak lenni, mint mondjuk 25 évvel ezelőtt?

– Közel tíz éve tette opcionális tantárggyá az állam a vallásoktatást Romániában. Akkoriban sokan ellenszegültek a döntésnek, a tanügyminisztérium mégis bevezette. Azóta kiderült, hogy a szülők 95 százaléka továbbra is ragaszkodik a vallásoktatáshoz, és remélem, a jövőben sem fog csökkenni ez a szám.

Azt látom, hogy az iskolai közösségekben megbecsült és elismert tanári pálya a vallásoktatói. Amikor vallástanárok másod vagy első fokozati vizsgáján veszünk részt, örömmel tapasztaljuk, hogy a kiértékelőn az iskolaigazgatók rendszeresen elmondják, a vallástanár az iskola lelke, akire mindig lehet alapozni.

– Gyakran megfordulnak külföldön, Nyugat-Európában is. Milyenek az ottani vallásoktatási tapasztalatok?

– Franciaország kivételével – ahol az 1789-es francia forradalommal eltörölték a vallásoktatást és azóta nem is indították újra – Nyugat-Európa más országaiban sokkal jobb a helyzet. Érdekes módon – annak ellenére, hogy sokszor mondjuk, a nyugati társadalom elrugaszkodott az egyháztól – hollandiai és németországi tapasztalataim szerint az iskolákban jól működik a vallásoktatás, még ha nem is olyan arányban, mint nálunk.

– Hogyan látja az erdélyi protestáns vallástanárképzés jövőjét? Milyen lesz a következő harminc év?

– A tanügyi törvényben szerepel a kettős képzés visszaállítása. Remélem, hogy ennek visszahozása csupán idő kérdése, ami a karunk fennmaradását biztosítja majd. A mesterin igyekeztünk olyan új szakokat bevezetni, ami vonzóbbá teszi a képzést a diákok számára, mint például az iskolai és a társadalmi mediáció vagy a zenei közvetítés. Hároméves alapképzésen a vallástanári és a zenepedagógiai szak mellé szeretnénk elindítani az egyházi és közösségszervezői szakot. Mindezekről a püspökséggel egyeztettünk. Nálunk

Az elmúlt tanévben 11 rövid mobilitási programon 230 diákunk vehetett részt, rendszerint egyhetes turnusokban. Többségük Magyarországon és Felvidéken fordult meg, de vannak diákjaink Németországban is. Idén nyáron 36 hallgatónk 2–3 hónapos gyakorlati tapasztalatszerzésre utazik Magyarországra és Szlovákiába. Gyümölcsöző együttműködési programjainkat mindenképpen folytatni fogjuk.

– Kiből lesz a jó vallástanár? Vannak esetek, amikor el kell tanácsolni fiatalokat?

– Voltak ilyen esetek is. A tanárkollégák nagyon odafigyelnek arra, hogy aki az osztályban nem állja meg a helyét, annak elmagyarázzák fenntartásaikat. Nem könnyű feladat, de amikor szükséges, megtesszük. Tapasztalatom szerint azonban, akik hozzánk jönnek, eleve elhivatást éreznek a pálya iránt. Nálunk a lelki nevelés nagyon intenzív, hiszen a tanárok többsége lelkipásztor, de a nem lelkész kolléga is mentálhigiéniás szakember. Ha van diák, aki érzi, hogy nem neki való, már az első év után elhagy bennünket. A vallástanár a lelkészi pályához hasonló hivatás. Nem véletlen, hogy az Erdélyi és a Királyhágómelléki Református Egyházkerület az idei évet a lelkészi hivatás évének, míg 2024-et a vallástanárhivatás évének fogadta el.

Oktatási törvény: hittanból is lehet majd érettségizni, a tanárok kötelesek tiszteletben tartani a sokszínűséget

A képviselőház tanügyi bizottsága elfogadta azt a módosító javaslatot, hogy a humán osztályok diákjai hittanból is érettségizhessenek. Döntöttek arról is, hogy a pedagógusoknak kötelességük tiszteletben tartani a sokszínűséget.