Az egykori kalákák hangulatát megidézve három generáció – nagymamák, édesanyák és unokák készültek a húsvétra a gyergyóalfalvi Domokos Pál Péter Hagyományőrző Egyesület által szervezett, bemutatóval és ismeretterjesztő előadással egybekötött tojásíróképzésen.
A marosvásárhelyi Szekeres Erzsébet, Nagy Katalin, Bari Gabriella és Lengyel Izabella gyönyörű húsvéti tojáskiállítását láthatják, sőt annak darabjait meg is vásárolhatják azok, akik betérnek a Bolyai utcai unitárius templom tanácstermében szervezett tárlatra.
A húsvéti locsolókat váró sepsiszentgyörgyi harmadikos lányok szívesen árnyalják elvárásaikat: ne loccsintsa őket nyakon a fiú egy vödör vízzel, dicsérje a hímes tojást, mondjon verset. Ehhez képest a fiúk szerint csak akkor jó mulatság a húsvéti locsolás, ha némi huncutságot, csintalanságot is bele lehet csempészni.
Mivel a báránysült és a töltöttbárány elmaradhatatlan a húsvéti asztalról, a gyergyószentmiklósi Benedek Árpád szakácsot faggattuk a népszerű húsvéti eledel készítésének fortélyairól.
„A töltött bárány és báránysült készítése az erre a célra szánt bárány kiválasztásával kezdődik” – magyarázta a szakács, aki felhívta a figyelmet arra, legalább 10–15 kilós bárányt válasszunk, hogy „legyen hús is rajta”.
A húsvét másodnapján locsolkodó fiúcskák nagy része már dél körül jókora zacskót cipel magával, az öszszegyűjtött hímes és piros tojások egy részét locsolással, másik részét pedig „szerencsejátékkal” nyerik el. Amikor két locsolkodó fiatalember szembetalálkozik az utcán, „párbajra” hívják ki egymást.
„A hét első napján pedig kora hajnalban elmentek a sírhoz, és magukkal vitték az elkészített illatszereket. A követ a sírbolt elől elhengerítve találták, és amikor bementek, nem találták az Úr Jézus testét. Amikor emiatt tanácstalanul álltak, két férfi lépett melléjük fénylő ruhában. Majd amikor megrémülve a földre szegezték tekintetüket, azok így szóltak hozzájuk: Mit keresitek a holtak között az élőt?” (Lk. 24,1-5.)
A nagyböjt heteiben legtöbb templomunkban keresztúti ájtatosságot tartottak. Ez az imaforma a középkorból származik, és alapjául az a meggyőződés szolgál, hogy “Előbb azonban szenvednünk kell Krisztussal, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk” (v.ö. Róm 6,5; 8,17), ahogy ezt nekünk Pál apostol és az újszövetségi írások is tolmácsolják.
A hagyomány szerint nagypéntektől a feltámadásig őrt állnak a gyergyóalfalvi templomban.
Kuriózumnak számít erdélyi viszonylatban a szentsír őrzésének gyergyóalfalvi rézsisakos hagyománya. A feltehetően 19. századi csákókat viselő önkéntes tűzoltók nagypéntektől a feltámadási szentmiséig állnak őrséget az oltár lábánál berendezett sír mellett.
Látogatottsági adatok