Szentsírőrzők a „várdán”

Szőcsné Gazda Enikő elmondta, a hagyomány nemcsak a Székelyföldön és Erdély-szerte elterjedt húsvéti népszokás, hanem Magyarországon, sőt a görög katolikus szokáskörben is ismert, a néprajztudomány a középkori misztériumjátékokból eredezteti. A szentsír őrzését először a 15. században említik, és tájegységenként, falvanként változnak elemei. Van, ahol – például a Csík környéki falvakban – helyi népviseletbe öltözött férfiak őrzik Jézus sírját, van, ahol tánclépésben, dobogtatva váltják egymást az őrzők, egyes helyeken falándzsa jelképezi a fegyveres strázsálást. A különös rézsisak viselése teszi egyedivé ezt a hagyományt Gyergyóalfaluban, ahol a sírt őrző férfiakat megkülönböztetett tiszteletben részesíti a falu közössége.

Római katonák Jézus sírjánál

„A római katonákat személyesítjük meg az őrség teljesítésével” – mondja Molnár Vencel önkéntes tűzoltó, aki több mint húsz éve az őrzők vezetője, és 1979-től tartozik a csapathoz. A félóránként, egymást kettesével váltó őrség a Bibliából ismert jelenetet ábrázolja, amikor Jézus sírját római katonák őrizték. Molnár Vencel szerint – bár fogyatkozóban van a csapatuk – még mindig különleges megtiszteltetésnek számít, ha az önkéntes tűzoltók közül valakit kiválasztanak a szent sír őrzésére. „Emlékszem, csodálattal néztem gyermekkoromban az őrzőket. Aztán amikor a katonaságból hazatértem, öröm volt számomra, hogy 22 évesen felkértek, vállaljam el a tisztséget” – magyarázza Molnár. Idén az ő 14 éves fia lesz a legfiatalabb őrző, mert már annyira kevesen vannak, hogy kénytelenek gyerekeket is bevonni a csapatba. „A szentsír őrzése a kommunista rendszerben nem volt zökkenőmentes. Az is előfordult, hogy csákóinkat a kabát alatt kellett hoznunk a templomig, mert a szekusok figyelték az utcán, hogy kinél van csákó” – meséli a vezető. Az 1980-as években egy alkalommal egyházi leltárba kellett vétetniük a számukra sokat jelentő csákókat, hogy megmentsék. A taréjos rézsisakok, az Osztrák–Magyar Monarchia idején Alfaluban szolgálatot teljesítő önkéntes tűzoltók díszegyenruhájának tartozékai a mindenkori önkéntes tűzoltóknak köszönhetően maradtak meg. „Az idősebb tűzoltóktól tudom, hogy valamikor az 1930-as években gyűjtötték össze a valószínűleg a 19. század végéről származó csákókat, amelyekhez parádés egyenruha is tartozott hajdan” – mondja Molnár. Az önkéntes tűzoltóknak egyébként most is van egyenruhájuk, de mivel ehhez nem illik a rézsisak, székely népviseletben őrzik a szentsírt.

A szentsírőrzés eredete: határőrség, önkéntes tűzoltóság

Balázs József helybéli festőművész ötletesnek találja a furcsa párosítást, hiszen a székely népviselet a katonai egyenruhából alakult ki, a monarchia kori önkéntes tűzoltók pedig szintén a katonaság „égisze alatt” teljesítettek szolgálatot. Fülöp Sándor gyergyóalfalvi helytörténész a hagyomány eredetét a székely határőrséggel kapcsolja össze: a határőrök „a várdán álltak”, a szentsír őrzői pedig ma is ezt a kifejezést használják jelképes őrségük megnevezésére. Szőcsné Gazda Enikő elmondta, a néprajzkutatás úgy tartja számon, hogy Magyarországon a két világháború között szintén tűzoltók őrizték a szentsírt. A helytörténész szerint az önkéntes tűzoltó szolgálat bevezetésével is összefüggésbe hozható a szentsír őrzésének gyergyóalfalvi hagyománya.

Az önkéntes tűzoltóság dokumentumokkal bizonyíthatóan 160 éve létezik a faluban. 1877-ben a magyar belügyminisztérium adta ki a működési szabályzatát, ez az irat a mai napig létezik.

Más falvakban is fellelhető a hagyomány

Fülöp Sándor szerint a díszegyenruha, amelyhez a szentsírőrzők csákója tartozott, fekete nadrágból, kék zubbonyból, derékszíjból állt, a parancsnoknak pedig díszkürtje is volt. Egyébként a tűzoltóság hierarchiája is érdekes megoszlású volt a 19. században, ugyanis külön csoportot képeztek a bontók – akik az égő épület bontásánál tevékenykedtek, és külön csapatot a tényleges oltási munkálatban tevékenykedők. A parancsnokság szervezte a munkálatokat, és rendfenntartói szerepet is betöltött. Fülöp Sándor elképzelhetőnek tartja, hogy a szentsír őrzői kezdetben a parancsnokság tagjai közül kerülhettek ki. Molnár Vencel szerint a szentsír őrzésének hagyománya más Gyergyóvidéki falvakban is fellelhető. „Csomafalván régebb a besorozott regruták őrizték a sírt, de nem tudom, hogy a kötelező katonai szolgálat megszűnésével él-e ott még a hagyomány” – fejtette ki.