Húsz évvel ezelőtt Erdélyből Kovászna és Beszterce-Naszód megye kullogott az utolsó helyeken, ám azóta sikeresen felzárkóztak a középmezőnybe, Teleorman és Călărași viszont lecsúszott a rangsorban.

Négyszintű ország

Miklós Zoltán közgazdász, parlamenti képviselő úgy véli, a statisztikákat valamilyen mértékben torzítja a romániai rendszer, az a tény, hogy minden nagy cég székhelye Bukarestben van bejegyezve, a forgalmuk a fővárosi nyilvántartásokban mutatkozik meg. Az elemzés következtetéseiről az RMDSZ gazdasági szakpolitikusa a Krónikának elmondta, ennek eredménye, hogy a bukaresti GDP sokkal nagyobb, mint például a bécsi vagy a római, holott szemmel láthatóan nem fejlettebb, mint ezek az európai nagyvárosok.

Erre az lenne a megoldás, ha a nagy cégek profitcentrumokat hoznának létre ott, ahol tevékenységet folytatnak, így összesítve, hogy a különböző térségekben mekkora forgalmat generálnak, és akkor lehetne valóban objektíven összehasonlítani a megyéket. Bár torz a rendszer, a jelenlegi statisztikák mégis mutatják az irányt, és egyértelmű, hogy több szinten is szétfejlődik az ország” – húzta alá a képviselő.

A közgazdász kiemelte: Erdélyen, vagy a fejlesztési régiókon belül is tetten érhető a szétfejlődés, Maros megye a 18., Hargita a 25., Kovászna a 26. a rangsorban, lemaradva Brassó, Szeben mögött, de megelőzve Beszterce-Naszód vagy Máramaros megyét.

A tőke további pénzt vonz

Az egy főre számolt GDP a gazdaság teljesítőképességét mutatja, a tőke viszont oda megy, ahol megfelelő infrastruktúra van, az infrastruktúra pedig ott épül ki, ahol erre van pénz – vázolta Miklós Zoltán. Kifejtette, a különböző megyei vagy helyi önkormányzatok nem ugyanarról a rajtkockáról indulnak, holott a befektetők oda mennek, ahol kedvezőbbek a feltételek.

A személyi jövedelemadó ugyan helyben marad, tehát abból a pénzből tudnak infrastruktúrát fejleszteni az önkormányzatok, de ez esetben is vannak anomáliák. Például 5 alkalmazott alatt nem kötelező telephelyet létrehozni, így a falvakban dolgozó egy-két postai alkalmazott személyi jövedelmi adója mind bemegy Bukarestbe.

mutatott rá a politikus.

Különböző kormányzati döntések szintén növelhetik egy térség versenyelőnyét, ha például Nemeszsukon a Bosch román állami támogatással épít gyárat, akkor a nagy beruházás nyomán sok munkahely alakul, nő az emberek jövedelme, az önkormányzat adóbevétele, tovább tudnak fejleszteni, és újabb befektetéseket vonzani a térségbe.

„A központi fejlesztési régió az egyetlen az országban, amely nem rendelkezik határ menti területtel, ez azzal a hátránnyal jár, hogy nem pályázhat a határokon átívelő projektekre. Ilyen körülmények között nincsenek egyenlő esélyek, ám az Európai Unió regionális politikája éppen arról szól, hogy a régiókon belül a fejlődési különbségeket kiegyenlítsék, a lemaradottabb térségek felzárkózhassanak, és megakadályozzák, hogy tovább nyíljon az olló, még jobban szétfejlődjön egy ország” – részletezte Miklós Zoltán. Hozzátette, abban bízhatunk, hogy a helyzet lassan javulni fog, a nagy infrastrukturális projektek megvalósulnak, megépülnek az autópályák, elkészül a brassói repülőtér, ezek még jobban felhelyezik az ország különböző régióit – például Székelyföldet – a potenciális befektetők térképére, a beruházások pedig GDP-növekedést eredményeznek.