– Mindketten tanúsítási szakemberek – természetesen szó szerint értem a kifejezést, tartalmilag viszont nem. Bevallom, azt sem tudom, hogy létezik-e ilyen szak valamelyik egyetemen, s ha igen, akkor hogyan kell rá készülni, vagy miből kell felvételizni.

– Debelka Edward: Nem, ilyen szak nincs, mindketten a Nagyváradi Egyetem automatika és ipari informatika szakán végeztünk 1997-ben, de már azt megelőzően, nem sokkal az érettségi után összeházasodtunk. Én úgy képzeltem, hogy az egyetem elvégzése után elmegyünk Kanadába, hátha ott jobban és gyorsabban boldogulunk. De Boglárka nem akart menni, maradtunk hát, és itthon kezdtünk dolgozni egy akkoriban éppen felszálló ágban lévő cégnél. 2000-ben viszont a cég átköltözött egy másik városba, és mi akkor határoztuk el, hogy megpróbálunk a saját lábunkra állni, nem függni másoktól, és így megteremteni a családi biztonságot. Megalapítottuk a cégünket, és azóta is működik.

– Debelka Boglárka Lilla: A saját cégünk alapításának volt azért előzménye is: még 1999-ben Edward Budapesten elvégezte a minőségirányítási rendszerek tanúsításával kapcsolatos tanfolyamot, utána pedig az idevágó gyakorlatot, ezért tudtunk ilyen profilú céget alapítani 2001-ben. Én Bukarestben képeztem magam tovább, és lettem okleveles auditor, majd pedig a Temesvári Egyetemen doktoráltam iparszervezési irányításból.

Amikor mi kezdtük, akkor még nem sokan tudták, mivel is foglalkozunk, mi is az ISO, ma már viszont a mindennapi élet mondhatnám valamennyi területén fontos szerepet játszik a Nemzetközi Szabványügyi Testü­let, aminek az ISO a rövidítése (In­ternational Organization for Stan­dardization). Csodálkoztak sokan, miért kell ilyesmivel foglalkozni, miért kell az európai szabványokat bevezetni. Ekkortájt kezdődött meg az uniós csatlakozásra való komolyabb felkészülés, természetes lett az ISO, a minőségtanúsítás elsősorban az élelmiszeriparban.

– D. E.: Az európai szabványok bevezetése inkább az élelmiszeriparban volt kötelező, az EU-hoz való csatlakozás előtt az állat-egészségügyi igazgatóság (Direcţia Sanitar-Veterinară) élelmiszer-biztonsági ügyosztálya (Departamentul de Si­gu­ranţă Alimentară) foglalkozott ezeknek a rendszereknek az ellenőrzésével. Nem szeretnék részletekbe bocsátkozni, de még sokan emlékeznek rá, hogy a 90-es években – magukat élelmiszergyártónak ne­vező – kisebb-nagyobb cégek sora létezett ma már hihetetlen körülmények között.

– Csak Nagyváradon, illetve Bihar megyében dolgoznak? Esetleg van egyéb elfoglaltsági körük is?

– D. B. L.: Az ország egész területén működünk, valamint más országokban is végzünk tanúsítási szolgáltatásokat. Az irányítási rendszerek tanúsítására szereztük meg az akkreditálást, és ennek köszönhetően ma már széles körben tevékenykedünk. Minden évben meg kell újítanunk az akkreditációt a naprakészség végett. Általánosan elterjedt lett az úgynevezett NACE-kód, amit többféle követelmény teljesítése után lehet megszerezni, és például közbeszerzési pályázaton nem is vehet részt olyan cég, amely nem rendelkezik ilyennel.

– Ezek szerint a cégek keresik önöket és nem fordítva? Vagyis nincs szükség kopogtató, szolgáltatást ajánló ügynökökre?

– D. E.: Sajnos van. Mint minden iparágban, itt is nagy a konkurencia. Akadnak olyan tevékenységi területek, melyekre a törvény kéri a tanúsítást, de van, amikor maga az illető cég kéri. Bár őszintén szólva nyolcvan százalékban a cég nem csinálná meg, ha vevői nem kérnék ezt tőle, illetve ha nem működne az emberi tényező, vagyis „ha a szomszédnak van, legyen nekem is”.

– Az olvasók tájékoztatása végett kérem soroljanak néhány sokunkat érintő tevékenységi területet! Föltéve, ha nem sértünk vele szakmai titkokat.

– D. B. L.: Szó sincs titkolózásról, csak nem akarunk olyan területre tévedni, ami csak a szakembereket érdekli, illetve amit ők értenek igazán. Akkor mondanám is a legelterjedtebb irányítási rendszereket: a SR EN ISO 9001 minőségirányítási rendszer tanúsítása, a SR EN ISO 14 001 a környezetközpontú irányítási rendszerrel, az OHSAS 18 001 a munkahelyi egészségvédelem és biztonsági irányítási rendszerrel kapcsolatos, az ISO 22 000/HACCP élelmiszer-biztonsági rendszerek tanúsítása, a SR ISO/CEI 27 001 pedig az információbiztonság irányítási rendszerére vonatkozik.

– D. E.: Röviden összefoglalnám, miben is segítenek a tanúsítások. A közbeszerzési pályázatokra vonat­kozóan már elmondtuk, de le­hetséges megoldást jelentenek a mi­nő­séggel vagy a környezettel kap­csolatosan felmerülő problémákra, felhívják a figyelmet ezekre, és ami a legfontosabb, hogy a fogyasztók igényeit követik. Ahogy mondani szoktuk: minőséggel foglalkozunk az óvodától az atomerőműig.

– És hogy sikerül ezt a nagyon széles skálát átlátniuk, és eleget tenniük a sok feladatnak? Mamutcég lenne az önöké?

– D. B. L.: Külsős auditorokkal dolgozunk, különben soha nem érnénk a végére, vagy éppenséggel a mi munkánk minőségében találnának kivetnivalót a megrendelőink.