Bár a bíróság alapfokon elutasította a keresetet, a fellebbezés után a brassói táblabíróság jogerős ítéletben kötelezte Sepsiszentgyörgy polgármesterét, hogy távolítsa el a feliratot – ez pénteken megtörtént. „Még ennyit sem szabad kommunikálni az ügyről. Nagyon szomorú, hogy ide jutottunk: most már az emlékekről sem szabad beszélni. Ez számunka nagyon fájdalmas, és jelzi a hazai állapotokat, hogy miként kezelik az egyházat, a kisebbséget, az erdélyi magyar közösséget” – fogalmazott a püspök.

 Igazat alátámasztó dokumentumok

Ballai Zoltán gazdasági tanácsos szerint nem lesz több alkalom arra, hogy a Mikó-ügy eljusson a legfelsőbb bírósághoz, ezért tartották fontosnak ismét a sajtó képviselői elé tárni az érveket, a maguk igazát alátámasztó dokumentumokat, amelyre felépítették védelmüket. A román legfelsőbb bíróság várhatóan csütörtökön hoz jogerős ítéletet a Mikó-ügyben.

 Veress Emőd, az egyház ügyvédje, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem jogász tanára bemutatta az eredeti dokumentumokat, amelyek a vita alapját képezik, és ezek alapján vázolta azt az álláspontot, amit képviselnek, és amelyekre támaszkodva állítják, hogy a Székely Mikó Kollégium a Erdélyi Református Egyházkerület tulajdona. A jogász szerint a kollégium restitúciós ügyében a problémát az jelenti, hogy mint megannyi más egyházi ingatlan esetében, a 19-20. század fordulóján végzett első telekkönyvezés során tulajdonosként nem az egyházat tüntették fel, hanem az a bejegyzés került az iratokba, hogy „Ev. Ref. Székely Mikó Kollégium” (evangéliumi református).

Hozzátette, a kor telekkönyvezési gyakorlatának felelt meg, hogy nem a tulajdonost, hanem a célt, az ingatlan rendeltetését rögzítették a telekkönyvben. Veress Emőd több példát hozott fel arra, hogy ebben a korban ugyanebben a telekkönyvi rovatban más egyházi tulajdonokat „harangozói állás”, „tanítói hivatal”, „kántori hivatal”, vagy „papilak” bejegyzéssel telekkönyveztek.

 Az ügyvéd elmondta, az ingatlanok eladásakor később problémát jelenthetett, hogy kinek jár a vételár, emiatt pedig

Hasonló rendeletet adott ki 1911-ben a magyar oktatási minisztérium is. Az így bejegyzett ingatlanok egyházi tulajdonát erősítette meg két olyan bemutatott jogerős ítélet is, amelyeket a telekkönyvi hivatal ellen hoztak, illetéket próbálva behajtani a tulajdonosra vonatkozó bejegyzésnek a módosítását kérő egyházaktól. A református egyház azonban nem kérte az 1902-es telekkönyvi bejegyzés módosítását.

 Veress Emőd kifejtette, a Trianon utáni román állam is számtalan dokumentumban elismerte, hogy a sepsiszentgyörgyi tanintézet ingatlanai az egyház tulajdonát képezik.

Az ingatlan 1948-as államosítása előtt a Román Nemzeti Bank vizsgálta meg az ingatlanok jogi helyzetét, akkor is a református egyház került tulajdonosként az iratokba. Az államosító iratban is az állt, hogy a református egyháztól veszik el az ingatlanokat.

Veress Emőd elmondta, a restitúciós perben alapfokon eljáró brassói táblabíróság két érvet emelt ki a romániai korrupcióellenes ügyészségnek (DNA) a vádiratából, amely alapján elítélték az iskola korábbi visszaszolgáltatását elrendelő bizottsági tagokat, és ezek alapján hozta meg az ítéletét. Ezek szerint a református egyház 1870-ben átadta az iskolát a városnak, mert nem volt pénze fenntartani, másrészt viszont a tanintézet állami segélyt kapott, ezért állami intézménnyé vált. „Ha állami iskola lett volna, miért kellett volna államosítani?” – tette fel a kérdést Veress Emőd. Hozzátette, a református egyház 1870-ben valóban átadott Sepsiszentgyörgy városának egy iskolát, de az nem a Székely Mikó Kollégium, hanem egy általános iskola volt. Hozzátette, a korabeli jogszabályok szerint az állam akkor vált egy iskola fenntartójává, ha a fenntartási költségek több mint felét fedezte. Ez azonban nem vonatkozott az iskolaépület tulajdonjogára, és a Székely Mikó Kollégium esetében nem érte el az állami támogatás a fenntartási költségek felét.

 Az érvelés főbb pontjai

A jogász összefoglalta az érvelés főbb pontjait: elsőként a monarchia idején hatályos egyházi jogot említette, amelynek értelmében ezek a kollégiumok az egyházhoz tartozó intézmények, amelyek csak használják az egyházi vagyont. Szintén a monarchia idejéből származik a végrehajtó hatalom, az igazságügyi miniszter állásfoglalása: a rendelet azt mondja ki, hogy az akkori telekkönyvezési mód valóban elterjedt, de ez nem vonja kétségbe az egyház tulajdonjogát és megengedi, hogy korrigálni lehessen ezt a telekkönyvi bejegyzést, ha az egyház úgy gondolja, hogy neki erre szüksége van. Ugyancsak ebből az időszakból való a bírói hatalom állásfoglalása: az ítélőtábla két határozata is tisztázza azt, hogy ha korrekciót kért valaki, akkor nincs tulajdonátruházás, nem kell leróni a tulajdonátruházási illetéket, mert a régi és az új telekkönyvi bejegyzés alapján is az egyház a tulajdonos, tehát nincsen tulajdonjog átruházás.

A jogász szerint az impériumváltás után a román állam elismeri ezeket a speciális helyzeteket . 

– részletezte az ügyvéd. Veress Emőd szerint bár az államosítást az egyházzal szemben érvényesítették, a „restitúcióra már nem biztos, hogy alkalmas lesz az egyház.”

Mint ismeretes, a Székely Mikó Kollégiumot 2002-ben visszaszolgáltatták a református egyháznak a restitúciós bizottság döntése nyomán, ám az épület visszaadását magánszemélyek megtámadták, majd miután polgári peres ügyben vesztettek, 2007-ben büntetőpert kezdeményeztek a bizottság tagjai ellen.

Az egyház újból megpróbálta visszaszerezni az ingatlant, ám az elkobzott javak visszaszolgáltatásával foglalkozó bizottság az EREK restitúciós kérését 2016. április 21-én azzal az érveléssel utasította vissza, hogy a telekkönyvi nyilvántartásban a Református Székely Mikó Kollégium szerepel, azaz nem az Erdélyi Református Egyházkerület, így utóbbi nem jogosult az ingatlan visszaigénylésére, mert nem volt a tulajdonosa. Ezután újabb per indult, amelyben – várhatóan csütörtökön – a legfelsőbb bíróság hoz ítéletet.