A két nemzedék már a köszöntőbeszédek alatt szót kapott, Grezsa Csaba első beosztott konzul ugyanis olyan emberként köszöntötte a Cluj Hub rendezvénytermét zsúfolásig megtöltő fiatal hallgatóságot, aki maga is csak családi emlékekből értesült az 1989 előtti eseményekről.

Csoma Botond parlamenti képviselő, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke ezzel szemben a '80-as évek Kolozsvárján gyerekeskedett, és akárcsak társainak, neki is a Central áruházban való mozgólépcsőzés és a villamosozás volt a kedvenc időtöltése.

A forradalomra is jól emlékszik, Kert-Monostori lakásukba is behallatszott a géppuskák zaja, és látta elvonulni a munkásokat a Főtér felé. Emlékszik a hús- és kenyérjegyre, és arra, hogy 1985-89 között a boltokban már szinte semmit sem lehetett kapni, így az élelmet faluról vagy a feketepiacról kellett beszerezni, ahol egy kiló hús 100 lejbe került.

„Az emlékezetpolitikában szerepe van a hétköznapoknak, jó, ha felelevenítjük, milyen is volt akkor élni” – jelentette ki Csoma Botond, hozzátéve, bár gyerekként nem érzékelte a történések súlyát, édesapjának volt pár „kellemetlen élménye” a rendszerrel, az '50-es években letartóztatták és Bodor Ádám íróval együtt ült a szamosújvári börtönben.

Mint mondta, hetedik gyerekként hat testvér vigyázott rá, és a családban mindig az volt a meggyőződés, hogy „jó helyen vagyunk”. „Lehet, hogy lúzer voltam, de boldog lúzer” – nevettette meg fiatal hallgatóságát a meghívott.

Alkotóemberként – mivel hozott anyagból dolgozik – számos művében dolgozta fel, tárta fel saját élettörténetét. Pornó című darabjában például harmadik gyerekük elvesztése kapcsán azt taglalja, hogy milyen az, amikor a politikum kontrollálja a testünket. Ennek részeként egy kiállítás keretében szekusdossziéját is nyilvánosságra hozta, ebből maga is érdekes dolgokat tudott meg önmagáról. De

„Meggondolatlan voltam, rossz dolgokat mondtam emberekről” – emlékezett Visky András, aki szerint a múltfeltárás kapcsán hazugság volna azt állítani „hogy fehér lovagokként vonultunk végig a '80-as éveken”. Azokhoz méri magát, akik fellázadtak, tettek a rendszer ellen, mondta. Úgy vélte, le kell mondani a közhelyekről, általánosításról, arctalanságról, személyes történeteket kell mesélni.

Így született meg a szocmodern, melyet Romániában inkább irányított modernizmusnak hívnak az építészek. Olyan ékes példáira hívta fel a figyelmet az előadó, mint a nagyváradi Szakszervezetek Művelődési Háza vagy a Kolozsvári Rádió 1967-ben épült székhelye.

Külön kitért a lakónegyedekre is, arra, hogy az elsőként épült Györgyfalvi negyed miért élhetőbb, zöldebb, mint a később felhúzott tömbházrengetegek.

Tervezői már nem kaptak szabad kezet, csalniuk kellett – a tervrajzon vastagabb vonallal húzták meg a járdákat –, hogy teret nyerjenek. Az egységek, épülettömbök úgy voltak megalkotva, hogy játékos elemekkel megtörjék, vizuálisan kellemesebbé tegyék a tömör betonfelületet – sajnos ma

A konferencián olyan, a kommunizmusban kialakult társadalmi jelenségekre is rácsodálkozhatott a hallgatóság, mint a hegyi focinézések, ebbe Péter László szociológus, egyetemi tanár nyújtott betekintést.

Tóth Eszter Zsófia Szex és drog a szocialista időszakban címmel tartott előadást a magyarországi szerhasználatról, míg egy kerekasztal-beszélgetés keretében a rendszerváltás „első szériás” felnőttjei – Jobbágy Júlia, Rácz Béla-Gergely, Geréd Imre, Fodor János – meséltek a fiataloknak olyan idejétmúlt dolgokról, mint a kazetta vagy a floppy. A konferenciához interaktív kiállítás is társult, korabeli bútorzattal berendezett szobából „lehetett kinézni” a blokk elé 1989-ben készült felvételek segítségével, melyek egy applikáció révén életre keltek.