Rovatok

Bármennyire is áhított a hatalom, hatása rosszabb a jégesőnél, tornádónál, árvizeknél, aszályoknál: előbb koptat, majd tönkretesz. Öl és butít, nyomorba nem dönt, csak ha nagyon bután gyakorolja valaki az olyannyira vágyott hatalom előjogait, és nem veszi észre, a jog – vagy a helyére pályázó siserehad – ott liheg a nyomában.

Mert különösen, ha kis vagy kisebb halakról van szó, amíg a kóterben ül, a szépen összeszedett vagyonka elillan, vagyis bekövetkezik a nyomorba döntés állapota is. A hatalom eróziós hatásáról sokat és sokan értekeztek már, de mintha csak a falnak írnának-beszélnének: aki egyszer a fejébe vette, hogy márpedig elindul felfelé a szamárlétrán, arról semmiképpen sem lehet lebeszélni. És nincs az a nagyszabású bukás, amiből az ilyen konok felmászni akarók valamicskét is okulnának.

Az egyik legjobb példa a decemberi választások után beállt helyzet, amikor a sok otthon maradó miatt azok nyertek, akik már épp eléggé kimutatták a foguk fehérjét a 90 óta eltelt esztendők alatt, de hát az is közhely, hogy bármennyire teletömik magukat a család idősebbjei és középnemzedéke, az eleinte kevéssel is megelégedő gyerekeknek a növekedésükkel együtt az étvágya is egyre nagyobb lesz, és egyre inkább maguk elé akarják rántani a húsosfazekat.

Nyertek hát ismét, de nem annyira, hogy egyedül lehessenek mindenhatók, úgyhogy lepacsiztak az ellenzéki oldalból egy részt már kicsalogató kispárttal, ami aztán elég is lett a janisághoz. Nyilvánvaló, az eleve kétfejű kispártnál kezdődött a baj: a kisebbik fejnek kezdett nyúlni a nyaka. Gyorsan rácsaptak, és eltüntették a süllyesztőben, csakhogy a béke nem igazán állt be a hatalmi berkekben, mert a nagypártból is elindultak a belső hangok és megkezdődött a körbeárulás.

A tegnapi barátoknak egyszerre úgy tűnt, nem is igazi harcostárs az, aki nem lép egyszerre, vagy aki másokkal is szóba merészel állni. Feltűnt továbbá, hogy a biztos befutónak tartott nagyszájú, útszéli retorikájú hölgyeményt senki nem tartja szavahihetőnek, miután egyik nap egyet mond, másik nap mást, próbál vagdalkozni is, úgyhogy ha nem akar önként kilépni a sorból, a csapat lép majd el mellőle.

Most itt tartunk, pezseg, kavarog a körbeárulási cirkusz, közös nyilvános szereplésekkor még somolyognak nagyokat egymásnak, de a magánszámokban már támadják a tegnapi barátot. Az ellenzék meg ül ölbe tett kézzel, nem kell nagyon nyomulniuk, a hatalom úgyis felfalja önmagát. Kikaparják nekik szépen a forró gesztenyéket.