Molnár Judit
2017. május 07., 16:302017. május 07., 16:30
Örömmel látom, hogy ha lassan is, de ébredezni kezd a különböző szakmák becsülete.
A rombolás talán a 70-es évek végén kezdődött, amikor a patinás, elismert középiskolákat hirtelen átkeresztelték ipari líceumokra, merthogy proletárdiktatúrában alig vagy semennyire sincs helye a meddő elmélkedésekbe zuhanó, állandóan piszkálódó értelmiségieknek. „Munkásököl vasököl, oda üt, ahová köll!”
S ha már szakközépiskola, akkor valami szakmát is kellett szolgáltatni: az iskolákban megjelentek a különböző profilú mérnöktanárok, és nekiláttak a szakmai oktatásnak. Ez így nagyon jól hangzott volna, de a valóságban egészen másról volt szó. A mérnöktanárok nagy része ugyanis azonnal felismerte, hogy a gondjaikra bízott nebulók nem föltétlenül a fémmegmunkálás, falrakás, vegyipari kütyülések titkairól álmodoztak eddig, és nem föltétlenül ilyen téren óhajtanak majd nyugdíjig tevékenykedni. Erről-arról beszélgetve elteltek az órák, a két-három hetes gyakorlatok pedig még lazábbak voltak.
Az akkor még létező gyárakban kellett volna élőben ismerkedniük a szakmával, ott viszont inkább udvarseprésre, rendrakásra kérték a diákokat, aztán hamar szélnek is eresztették őket, ne hátráltassák a termelést. A gyerekek nagyon szerették ezeket a kvázi pluszvakációkat, különösen, hogy a végén még papírt is kaptak egy-egy szakma „tudásáról”. 1990 után aztán gyorsan lebontották az egészet, és rövid idő alatt sikerült tönkretenni az egész szakoktatást. Egyfajta fenyegetéssé vált, hogy ha nem tanulsz, mehetsz szakiskolába. A szülők pedig presztízskérdést csináltak belőle, nehogy a család és baráti kör megszólja őket a feltörekvés hiánya miatt.
Osztályfőnökségeim idején sokszor kellett közelharcot vívnom olyan gyerekek szüleivel, kiknek kínszenvedés volt a nagyon komoly elméleti oktatás, és meggyőzni őket, hogy alig van annál kínosabb, mint olyasmivel foglalkozni, ami az embert nem érdekli. Volt, hogy sikerrel járt a meggyőzés, de akkor még többen vállalták a bukdácsolást, mint a fent említett rokoni-baráti megrovást.
Mostanra viszont szerencsére ennek is vége, és felismerték, hogy egy jó szakma legalább annyira becses, mint egy elméleti pálya. Ha nem becsesebb, mondom – csak halkan! Az iskolák is már néhány éve megkezdték a váltást, igyekeznek minél jobban felszerelt tanműhelyekkel fogadni a jelentkezőket. Járjanak egyre több sikerrel mindenütt, szívből kívánom!
Rostás Szabolcs
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
Balogh Levente
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Balogh Levente
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
Balogh Levente
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
Rostás Szabolcs
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Balogh Levente
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
Gazda Árpád
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
szóljon hozzá!