Zöld város, szürke ég

Mert ő maga zöld, legalábbis jó része, de hát hogyan is lehetne más színű, amikor folyó szeli ketté, nem csatorna, s a folyó partján még sok helyütt állnak a fák. Sok a park – persze lehetne sokkal több is, de becsüljük meg, ami van. A belváros villanyoszlopaira tavasszal virágcserepeket aggatnak, a pázsitot néha megnyírják. De nem gondolom, hogy egy város ennyitől lesz zöld, legalábbis ha a szót átvitt értelmében is használjuk, másképp meg minek.

Mert szép, amikor az alapból szürke, csupa beton tömbháznegyed két méretes parkja közül valamelyikben épp egy padon csücsülünk, s nézzük a zöld lombokat – nem a mi érdemünk, hogy ilyen a színük –, de csak egy fokkal kell följebb emelnünk a tekintetünket, máris szembeötlik a hőerőmű füstje, ami egész álló évben ömlik a hatalmas kéményből, és a fél városból tökéletesen látszik. Ettől lesz néha fekete a hó a „zöld fővárosban”, ettől szürke az ég a város jó részén.

Aztán vannak nekünk szelektív kukáink is. Ez persze szép, zöld dolog, legalább a tény, hogy vannak. Az viszont, hogy mi gyűlik bennük, már a legkevésbé sem „zöld”. Már több mint egy éve külön szállítják el a háztartási és a szárazhulladékot a városban, az emberek jó része viszont mai napig esküszik rá, hogyaszongya „minek gyűjtsem én külön, ha úgyis egy szemetesautóba öntik”.

Hát nem öntik, de ehhez már egy kicsit figyelni kellene, és némi energiát fordítani a szelektív gyűjtésre, ami egyeseknek már túl sok. Aztán van nekünk sok-sok csilingelő villamosunk meg új autóbuszunk, ez is szép zöld dolog. Az viszont már annál kevésbé, hogy az utakon évről évre több az autó, amitől gyalog közlekedni egyre kellemetlenebb, a város levegője meg egyre rosszabb.

Az autóvezetőket ráadásul mérhetetlenül idegesíti, hogy azt a fránya villamost előre kell engedni a forgalomban, mi több, van, ahol külön sávot sem átalltak leválasztani neki. Szóval szép a kívülről zöld város, de ahhoz, hogy valódi zöld fővárossá avanzsálhasson, nem a parkoknak, hanem nekünk, agyban kellene kicsit zöldebbnek lennünk.