2011. március 30., 09:582011. március 30., 09:58
Romániában klasszikusnak, s egyben hagyományosnak is mondható eljárás az ilyen, főleg ha arra gondolunk, hogy a Nemzeti Liberális Párt és a Szociáldemokrata Párt hangadói jól tudják: lassan elkezdődik a jövőre várható parlamenti választások kampánya; a magyarellenes hangnem talán hozhat némi szavazatot a konyhára. A hisztéria gyökerei azonban alighanem ennél mélyebbek. A román politikum ugyanis – akár kormányzati partnerség okán leplezetten, akár az éppen soros ellenzéki helyzetéből adódóan nyíltan – azzal szembesül, hogy az Európa-, sőt világszerte hangoztatott jelszó – miszerint a romániai magyar nemzeti közösség minden jogok élvezője – még olyan körülmények között sem fedi a valóságot, hogy azért magunk sem tagadhatjuk: a jogérvényesítés tekintetében messze nem ott állunk, ahol például az 1989-es rendszerváltozás utáni első években álltunk. De hozzá kell tennünk, hogy ott sem, ahol számbeli jelenlétünk szerint is állnunk kellene.
És talán lehetne. Márpedig, ha ezt a romániai magyarság egyetlen parlamenti, sőt kormányzati képviselete nem mondja ki, akkor kimondja bizony a honi magyarságnak az a része, amely látni kívánja a fától az erdőt, s kimondják bizony az anyaország képviseletében azok a legitim politikusok, akik az egyazon testet alkotó nemzet egyesítésében gondolkodnak. Amúgy mind a magyarországi kormányoldal diskurzusa, mind a mai román ellenzék reagálása hasznos lehet(ne), ha a március 15-i beszédek vagy azokban megfogalmazott gondolatok okán a romániai magyar politikusok kihasználnák az alkalmat, és egyfajta közvetítőként a normális mederbe terelnék az autonómia, vagyis az önrendelkezés kérdéskörét, ezáltal is közelítve egy kicsit az álláspontokat. Mert lám, a legfrissebb felmérés szerint a románság magyarságképe nem is olyan rossz, miként azt gondolnánk. S mert lám: ha a románok szinte kétharmada lassan elfogadta és jónak találja március 15-e megünneplését, akkor egyszer talán az autonómia gondolatát és gyakorlatát is megszoknák. És a nacionalista és mondvacsinált honféltés retorikája már nem lenne adu.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!