2011. március 30., 09:582011. március 30., 09:58
Romániában klasszikusnak, s egyben hagyományosnak is mondható eljárás az ilyen, főleg ha arra gondolunk, hogy a Nemzeti Liberális Párt és a Szociáldemokrata Párt hangadói jól tudják: lassan elkezdődik a jövőre várható parlamenti választások kampánya; a magyarellenes hangnem talán hozhat némi szavazatot a konyhára. A hisztéria gyökerei azonban alighanem ennél mélyebbek. A román politikum ugyanis – akár kormányzati partnerség okán leplezetten, akár az éppen soros ellenzéki helyzetéből adódóan nyíltan – azzal szembesül, hogy az Európa-, sőt világszerte hangoztatott jelszó – miszerint a romániai magyar nemzeti közösség minden jogok élvezője – még olyan körülmények között sem fedi a valóságot, hogy azért magunk sem tagadhatjuk: a jogérvényesítés tekintetében messze nem ott állunk, ahol például az 1989-es rendszerváltozás utáni első években álltunk. De hozzá kell tennünk, hogy ott sem, ahol számbeli jelenlétünk szerint is állnunk kellene.
És talán lehetne. Márpedig, ha ezt a romániai magyarság egyetlen parlamenti, sőt kormányzati képviselete nem mondja ki, akkor kimondja bizony a honi magyarságnak az a része, amely látni kívánja a fától az erdőt, s kimondják bizony az anyaország képviseletében azok a legitim politikusok, akik az egyazon testet alkotó nemzet egyesítésében gondolkodnak. Amúgy mind a magyarországi kormányoldal diskurzusa, mind a mai román ellenzék reagálása hasznos lehet(ne), ha a március 15-i beszédek vagy azokban megfogalmazott gondolatok okán a romániai magyar politikusok kihasználnák az alkalmat, és egyfajta közvetítőként a normális mederbe terelnék az autonómia, vagyis az önrendelkezés kérdéskörét, ezáltal is közelítve egy kicsit az álláspontokat. Mert lám, a legfrissebb felmérés szerint a románság magyarságképe nem is olyan rossz, miként azt gondolnánk. S mert lám: ha a románok szinte kétharmada lassan elfogadta és jónak találja március 15-e megünneplését, akkor egyszer talán az autonómia gondolatát és gyakorlatát is megszoknák. És a nacionalista és mondvacsinált honféltés retorikája már nem lenne adu.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!