2010. szeptember 16., 11:092010. szeptember 16., 11:09
Ettől persze még messze van az a pillanat, amikor Kolozsváron vagy Budapesten kigyulladhat az első, az AGRI-vezetéken át érkező gáz táplálta kék láng, de a kezdeményezés azt jelzi: nemcsak kívánatos, de lehetséges is valóban érdemi, a két ország, illetve az egész kelet-közép-európai térség érdekérvényesítését célzó összefogás.
Az első közös lépés irányát is jól választották ki: a térség Oroszországgal szembeni energiafüggőségének enyhítése minden itteni országnak érdeke. Nem feltétlenül azért, mert attól kellene tartani, hogy a régió fölötti hegemóniájának visszaszerzése érdekében Moszkva a gázfegyvert is hajlandó lenne bevetni – bár az Ukrajnával és Fehéroroszországgal szembeni „próbaüzem” jelezte: ez sem csupán az élénk képzelőerővel megáldott, paranoiás russzofóbok elméjében létező lehetőség – hanem azért is, mert egyszerűen jobban járunk, ha válogathatunk az ajánlatok között, lévén így nagyobb az esély arra, hogy kedvezőbb áron jussunk a nélkülözhetetlen földgázhoz.
Ha pedig a környező országok a magyar–román tandem jóvoltából juthatnak olcsóbb energiahordozóhoz, az a tranzitbevételek mellett nem csupán presztízsnövekedést eredményezhet, de azt is elősegítheti, hogy a szándéknak megfelelően – Lengyelország bevonásával – ők legyenek a szorosabb közép-európai együttműködés motorjai. Mindehhez persze Moszkvának is lesz egy-két szava, hiszen stratégiai érdeke, hogy fenntartsa földgáz-monopóliumát. Azonban amíg az Oroszország által megépíteni tervezett Déli Áramlat és az európai Nabucco-vezeték csupán a koncepció szintjén létezik, miközben a magyar–román–grúz–azeri négyesfogat terve máris több konkrétumot tartalmaz hozzájuk képest, minden egyebet felülíró érdekünk, hogy a vezeték a lehető legrövidebb idő alatt ténylegesen megépüljön.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.