Balogh Levente
2025. április 06., 14:272025. április 06., 14:27
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint a többek között a béke ígéretével választást nyerő Donald Trump.
Washington a jelek szerint azt szeretné, ha a lehető leghamarabb elhallgatnának a fegyverek Ukrajnában. Az európai országok egy része, illetve maguk az Európai Unió vezetői viszont még mindig abban a hitben ringatják magukat, hogy Ukrajna helyzete javítható a harctéren, ezért folytatnák a hadianyag-szállítást.
Úgy tűnik, Trump annak érdekében, hogy minél hamarabb a Tajvan körül egyre inkább izmozó Kínával való rivalizálásra fordíthassa országa erőforrásainak nagy részét, továbbra is nagyon szeretne kikeveredni az ukrajnai proxyháborúból, amelybe az előző, Biden-adminisztráció ment bele az oroszok ellen Ukrajna lerohanását követően.
Ehhez az eddigiek alapján azt is elfogadható árnak tartaná, hogy Ukrajna feladja részben orosz megszállás alá került, amúgy is oroszajkú többség által lakott területeit.
Az európai vezetők egy részének magatartása egyrészt ideológiai okokra vezethető vissza: mivel politikailag a Trumppal ellentétes oldalon állnak, nagyon nem szeretnék, hogy az amerikai elnök sikeres legyen.
Ezért aztán az úgynevezett „Tettrekészek koalíciójának” életre hívásával próbálják valamilyen módon folytatni a harci eszközök és a pénz Ukrajnába küldését.
azaz nem szeretnék, ha Amerika elhappolná előlük az összes zsíros ukrajnai bizniszt, amelyek egyrészt az ukrán ásványkincsek kitermeléséhez, másrészt az újjáépítéshez, harmadrészt pedig a mezőgazdasághoz kapcsolódnak.
A középtávú cél emellett békefenntartó egységek Ukrajnába küldése, ami meglehetősen rizikós feladat, hiszen ha a franciák és a britek nyomán más NATO-tagországok is hajlandóságot mutatnak arra, hogy részt vegyenek az úgynevezett békefenntartásban, akkor bármikor fennáll a NATO és az oroszok közötti konfliktus veszélye.
Ez azonban még messze van, most ugyanis úgy tűnik, hogy a fentebb felsorolt okok miatt az Emmanuel Macron francia elnök – akinek országában most éppen nagyon úgy néz ki, hogy a demokrácia és az európai kultúra nagyobb dicsőségére az igazságszolgáltatást bevetve próbálják meg félreállítani az útból a legnépszerűbb, de a mainstream számára kényelmetlen államfőjelöltet – kezdeményezésére összeállt európai koalíció legfőbb elfoglaltsága az, hogy meghiúsítsa a Trump által tető alá hozni kívánt tűzszünetet.
Nem mintha nekik lenne stratégiájuk arra, hogyan érjék el amúgy is homályosan felvázolt céljaikat, hiszen az oroszokat szép szóval biztos nem lehet kiparancsolni a már megszállt ukrán területekről. De legalább a médiában eljátszhatják a szegény ukránokért aggódó jóembert, pocskondiázhatják Trumpékat, és igyekezhetnek biztosítani, hogy megtérüljön számukra az Ukrajnának küldött fegyverek és pénz jelentette befektetés – mindeközben pedig az ukrán katonák és civilek továbbra is százával, ezrével halnak meg a háborúban.
De ha már békestratégia nincs, akkor a jelek szerint legalább a háborút sem tartják elvetendő opciónak – legalábbis nehéz másként értékelni azt a döbbenetes performanszot, amit Hadja Lahbib, a humanitárius segítségnyújtásért és válságkezelésért felelős biztos mutatott be, amikor arra szólította az európai polgárokat, hogy állítsanak össze 72 órára elegendő vészhelyzeti tartalékot.
Ezen információkat azonban kötelesek azonnal megosztani a nyilvánossággal.
Ellenkező esetben pánikkeltésről és riogatásról van szó – bár lehet, hogy épp az a cél, hogy tovább növeljék a szorongást és a bizonytalanságot az európai polgárok körében, ezáltal még inkább befolyásolhatóvá téve őket.
Persze ne legyünk igazságtalanok –
Az az eddigi amerikai-orosz tárgyalásokból leszűrhető, hogy Moszkva egyelőre még mindig nyeregben érzi magát annak nyomán, hogy hadjárata ha lassan is, de halad, és ha méterről méterre is, de sikerül előre nyomulnia Ukrajnában.
Így aztán egyértelműen húzzák az időt, nemigen hajlanak a tűzszünetre.
Az ugyanis, hogy annak egyik feltételéül az Ukrajnának nyújtott katonai támogatás leállítását követelik, miközben erre jelenleg nem csupán az európai országok nem hajlandóak, de még Washington sem,
Ráadásul Szergej Rjabkov orosz külügyminiszter-helyettes eheti nyilatkozata, miszerint Moszkva még mindig nem látja, hogy az amerikai békejavaslat érdemben megoldaná a problémákat, amelyek miatt lerohanták Ukrajnát – miközben Washington az eddigi nyilatkozatok alapján hajlandó elfogadni a realitásokat, és belemenni abba, hogy Ukrajna feladja területeinek egy részét, és ne csatlakozzon a NATO-hoz – határozottan nem a jóhiszeműség jele.
Emiatt már Trump is összevonta a szemöldökét, kérdéses azonban, hogy ha az eddigi szankciók hatástalanok voltak, hogyan tudná rászorítani Putyint a békére.
Moszkvában vélhetően úgy gondolják, hogy
Ha viszont fenntartják, hogy a nyugati katonai szövetségnek vissza kell vonulnia Közép- és Kelet-Európából, az természetesen irreális elvárás – legfeljebb az ukrán területek megtartását eredményező kompromisszum kiinduló pontja lehet, miszerint Moszkva vihet néhány régiót, amelyeknek a lakossága úgysem szívesen tartozna ismét a korábban ellene szabályos hadjáratot folytató Kijev fennhatósága alá, de tudomásul kell vennie, hogy a többi ország – beleértve a baltiakat is – maga határozza meg, hogy mely biztonsági szövetség része kíván lenni.
Egyrészt az oroszok időhúzó taktikázása miatt, másrészt azért, mert Európa és Washington egymást keresztbe verő lépéseket tesz Ukrajna kapcsán – a helyzetet még tovább rontja, hogy az Atlanti-óceán két partja között gazdasági rivalizálás és vámháború is fenyeget.
Amivel mindenki veszít – de a legnagyobb mértékben mi, európaiak.
Páva Adorján
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Balogh Levente
A Donald Trump elnökválasztási győzelme nyomán átalakulóban levő világrend kapcsán sokan érezhetik úgy, hogy kicsúszik a lábuk alól a talaj – de kevés ország érezheti annyira intenzíven, mint Románia.
Balogh Levente
Igencsak magasra emelték a bukaresti kormánykoalíció politikusai – Kelemen Hunorral az élen – a tétet a májusban esedékes megismételt elnökválasztás kapcsán. Talán egy kicsit túl magasra is.
Balogh Levente
Elöljáróban szögezzük le: örvendetes, hogy a szélsőjobboldali, magyargyűlölő szervezeteket és politikusokat éltető, összeesküvéselmélet-hívő Călin Georgescu nem lehet Románia elnöke. Eltiltása azonban magyar szempontból is veszélyes precedens lehet.
Makkay József
Elképedve olvassák a gépkocsivezetők a rendőrség büntetésözönéről szóló híreket, amelyek sokak számára úgy hatnak, mintha a közlekedésrendészet elszabadult hajóágyúként rontana a békés autósokra.
Páva Adorján
Elon Musk Romániát érintő posztolgatásai legalább egy percre gondolkodóba ejthetik az új amerikai politikai szuperhősöknek szurkoló erdélyi magyarokat is: tényleg ez az a sztori, aminek a végén mi is tapsolni fogunk ebben a nagyhatalmi Monopolyban?
Balogh Levente
Mi tagadás, egyik félnek sem válik dicsőségére az Ovális Irodában lezajlott vita – ám jó tanulság Zelenszkij és mindenki más számára, hogy aki kitartóan, teljes testsúlyát bevetve rázza a pofonfát, azt előbb-utóbb a feje búbjáig beborítja a termése.
szóljon hozzá!