Fotó: Beliczay László
Hetvenhárom éves, vagy hetven, nem is tudom. Az utóbbi időben egyre többet betegeskedik. Sokféle kórisméje van, több orvos megvizsgálta már. Egyesek a veleszületett betegséget hangsúlyozzák, mások a szerzett kórt vizsgálják.
2018. szeptember 29., 18:442018. szeptember 29., 18:44
2019. január 30., 12:342019. január 30., 12:34
Miközben többféle diagnózis felmerül, számos probléma körvonalazódik. Rosszindulatú daganat, külső kórokozók jelenléte, kényszertesttartás, egészségtelen életmód egyaránt szóba jön.
Mialatt egyre nyilvánvalóbb a betegség súlyosbodásának a ténye. Ezért egyre inkább felmerül a dilemma: belgyógyászati vagy sebészeti megoldás, kezelés vagy műtét? Lenne ugyan egy gyógyszer, ami hosszú távú jobbulást eredményezne, a receptet már meg is írták, de a gyógyszertár nem váltja ki: hiánycikk.
Az alkalmazott gyógyszeres kezelés legfeljebb fenntartja a jelenlegi állapotot, de úgy tűnik, megoldani képtelen a kiváltó tényezőket, és nem szab gátat a rákos sejtek elburjánzásának. A tényálláson túl azonban mindig fel-felcsillan a remény: hátha csoda történik, hátha valahol mégiscsak kiváltják a vényt. Csakhogy az idő telik, a helyzet nem javul, sőt rosszabbodni látszik, mert olyan erőszakos beavatkozást terveznek egyesek, amit nem biztos, hogy átvészel a beteg. Nem életveszélyeset, hanem olyat, ami emlékezetkieséssel, a személyiségjegyek eltorzulásával járna. A konzíliumot már összehívták, a kórházvezetés nagyon akarja, a minisztériumban a határozat is megszületett már, de szép számban akadnak ellenzők.
Egyre többen vélekednek úgy, hogy amennyiben nem sikerül hozzájutni az életmentő gyógyszerhez, ami összességében a legelfogadhatóbb gyógyulási perspektíva lenne, a további tüneti kezelés már nem lehet eredményes. Csak ideig-óráig javallt, ebben a helyzetben ugyanis már csak a műtét segítene. Igaz, komoly nézeteltérések, szakmai és emberi véleménykülönbségek vannak az operáció típusát illetően. Egyesek bekebelezési műtétet javasolnak, mások radikális szerveltávolítást.
Komoly kilátások, de ki vállalja a döntés meghozatalának a felelősségét? Hol, mikor és kik végzik el a műtétet, hogyan készítik elő a beteget? Milyen lesz utána a lábadozás, az ápolási séma, a műtétet követő kezelés? Sikerül-e megmenteni a beteg életét, és jobb életkilátásokat biztosítani neki? Sikeres műtét esetén milyen életmódi tanácsokkal látják el, mennyire lesz indokolt számára a klímaváltozás?
Megannyi probléma, dilemma, kérdés, amelyek a közelmúltban, a jelenben és a közeljövőben egyre inkább foglalkoztatnak bennünket. Nemcsak a szakma képviselőit, hanem a közvéleményt egyaránt. Az egész erdélyi magyar közösséget. A lassacskán műtétre szoruló hetvenhárom éves, hetven esztendeje önálló, egyre súlyosabb helyzetbe kerülő beteg neve ugyanis: MOGYE – Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem.
A hét éve tanügyi törvény-receptre kiírt gyógyszer beszerzésének a kétségessége, a beteg körül létrejött orvosi konzílium többségi véleménye ugyanis – mély lelki kötődésünkön túl – egyre inkább felerősíti a dilemmát, az agyunkban dübörgő kérdést: kezelés vagy műtét?
A szerző a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem oktatója
Igencsak elrugaszkodik a valóság talajától, aki az EU-csatlakozásról szóló moldovai népszavazás eredményét úgy magyarázza, hogy azzal az ország végleg demonstrálta elköteleződését a nyugati integráció mellett, jókora csapást mérve ezzel a Putyin-rezsimre.
A román média keményen ostorozza a szerinte orosz befolyás alá került moldovai köztársaságbeli Gagauz Autonóm Tartomány szavazási eredményét. A gagauzok vajon miért nem szeretik a nagyromán jelöltet, és vele együtt az Európai Uniót?
A végén még az a szégyen éri a romániai lakosságot, hogy magyar és/vagy orosz áram és földgáz jön majd a falból.
Bár a román politikumban kétségkívül erős a konkurencia, Nicolae Ciucă liberális pártelnöktől senki sem veheti el az első helyet a hét legszánalmasabb és legröhejesebb kijelentéséért zajló versenyben.
Súlyos, de szükséges döntés volt: Izrael végül bevállalta a kétfrontos háborút az ország népét, államiságát fenyegető terrorszervezetekkel szemben.
Rekordokat dönt a román állam költségvetési hiánya. A túlköltekező kormány valahogy kihúzza a választásokig, de hogy utána mi lesz, arról csak rossz sejtések vannak.
A végén még oda lyukadunk ki, hogy Klaus Iohannis politikai jövője fontosabb Románia sorsánál.
Kialakult az év végi romániai államfőválasztás részvevőinek mezőnye, immár tudjuk, hogy a parlamenti pártok kit küldenek harcba a Cotroceni-palotáért, illetve kik indulnak kisebb alakulatok színeiben vagy függetlenként.
Az Alkotmány 3. cikkelye szerint Románia területe elidegeníthetetlen, ezért is kelt rendszerint közfelháborodást szerte az országban ha valaki – nyilván magyar ember – azt meri mondani, hogy Székelyföld nem Románia.
Immár kijelenthető: Donald Trump egyszerre hihetetlenül szerencsés és hihetetlenül peches ember.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!