2010. szeptember 20., 10:262010. szeptember 20., 10:26
A számtalan érv között sokan legtöbbször az Egyesült Államok egyik legnagyobb kereskedelmi bankjának, a Lehman Brothersnek az éppen két esztendeje, 2008. szeptember 15-én bekövetkezett bedőlését emlegetik, amelynek nyomán a világ szinte valamennyi államában vállalatok százai jelentettek csődöt, évtizedek óta nem látott mértéket öltött a munkanélküliség, megugrott a költségvetési hiány. Az átlagember számára rendszerint érthetetlen technikai eszmefuttatások közös sajátossága azonban, hogy elkendőzik a válság kialakulásában szerepet játszó emberi tulajdonságokat, vagyis azt a tényt, hogy a recesszió nemcsak a neoliberális gazdaság- és pénzügypolitikai rendszer tarthatatlanságának bizonyítéka, hanem elsősorban emberi gyarlóságok következménye.
Hiszen a válság alapvető okai között találni a hamis adatok feltüntetését, a hamis módon végzett hitelbírálatot, a fizetésképtelen ügyfelek különböző befolyásolásra történő hitelezését – mindezt a mihamarabbi haszonszerzés reményében. Vagyis – ahogy azt gazdaságfilozófusok, sőt egyházfők megállapították – nyilvánvalóvá vált, hogy a gazdaság nem csupán számok halmazára, hanem erkölcsre és jogrendre épül, és ha ez az alap megroggyan, a felelőtlenség és a mohóság elharapózása menthetetlenül krízishez vezet. Nem véletlen, hogy hasonlóképpen látja a gazdasági válság eme emberi dimenzióit a világ két, egymástól eltérő egyházának, a katolikusnak és a buddhistának a vezetője is.
XVI. Benedek pápa szerint a gazdasági döntéseknek morális következményei vannak, így a gazdasági tevékenység szilárd etikai alapjainak hiánya az egyik oka a világszerte milliók által elszenvedett súlyos nehézségeknek, a dalai láma pedig úgy látja: a kapzsi és tudatlan emberek meggondolatlan kapkodása vezetett a hanyatláshoz. Üdvös lenne tehát, ha a világ gazdasági-pénzügyi intézményeinek vezetői kicsit beleásnák magukat a közgazdasági erkölcs fogalmának tanulmányozásába. Az ügyfeleiket most a kormány asszisztálása közepette kijátszó romániai pénzintézetek illetékeseire különösen ráférne egy erkölcsi-etikai kiskáté okulásként.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.