Még egy pofon a piramis csúcsának

Az intézkedés – diszkriminatív jellegén túlmenően – egy lenne azon korlátok közül, amelyekkel már eddig is találkoztunk a sportéletben. Minisztériumi szinten az első, de általánosságban véve szinte mindegyik sportszervezet itt-ott próbál ráelőltetni bizonyos elvárásokat a csapatok játékoskereteire. Gondoljunk csak az utánpótláskorú játékosok kötelező szerepeltetésére, vagy épp a hazai sportolók pályán eltöltött idejére hozott szabályokról. Tény, csapatsportokban a román válogatottak nem élik fénykorukat, bár ez általánosságban véve elmondható a teljes hazai sportéletről. Ugyanakkor az is vitathatatlan, hogy egy sportolónak játékidőre van szüksége ahhoz, hogy fejlődni tudjon, hogy formába kerüljön, és persze a szövetségi kapitányoknak is egyszerűbb a feladatuk, ha tapasztalt játékosok közül válogathatnak.

Viszont a felnőtt bajnokságokban szereplő csapatok hivatásos, gazdasági alapon működő versenysportot képviselnek, azzal a céllal, hogy minél jobb eredményt érjenek el, és egyben a szurkolóikat is a lehető legjobb játékkal szolgálják ki. Ehhez viszont a megfelelő emberek kellenek. Ahogyan az egykori aranylabdás labdarúgó, Johan Cruyff mondta: „válaszd ki a legjobb játékost minden pozícióra, és akkor nemcsak egy erős tizenegyed lesz, hanem tizenegy erős egyéned is”. Csakhogy korlátozások mellett az edzőknek erre nincs lehetőségük, meg van szabva, hogy kit és mikor küldhetnek pályára. Hogy mekkora kihívás ilyen körülmények között startégiát kidolgozni, arról őket kell megkérdeznünk, ugyanakkor felmerül a kérdés: egy játékos fejlődését nem-e hátráltatja, ha konkurencia nélkül bekerülhet egy csapatba. Egy olyan élvonalbeli alakulatba, ahol a sportlogika alapján a legjobbak helye van. Nyilván minden alakulatnál befolyásolják a keretet a pénzügyi tényezők is, de ha megengedhetsz magadnak tizenegy Messit, akkor miért fizessél öt gyengébb játékosért.

Az élvonalbeli bajnokságok a piramis csúcsai kellene hogy legyenek, ahová a piramis aljáról induló tehetséges és ígéretes sportolók kemény munkával felküzdötték magukat. Természetes, teljesítményorientált folyamat, és kétlem, hogy bármely hazai csapat kispadon tartana egy romániai sportolót, hogy egy gyengébb légióst szerepeltessen. Cristina Neagu, Crina Pintea korlátozások nélküli „világban” verekedték fel magukat a világ legjobb kézilabdázói közé, és nem légiósszabály tartja őket a pályán. Persze ehhez kellett az alap, a jó képzés és a jó edzők, akik meglátták bennük a tehetséget és tudták, hogyan aknázzák azt ki. A piramis alját kellene Romániában tatarozni, nem pedig annak a csúcsát pofozgatni.

korábban írtuk

Egyesek üdvözlik, mások kifogásolják a sportminiszter légiósszabályát

Hazaiak előnyben: a sportminisztérium csütörtöki rendelete alapján a következő szezontól a csapatsportok képviselőinek legkevesebb negyven százalékban romániai játékosokat kell pályára küldeniük az országos megmérettetéseken.