Kuss, gyalogos!

Az egyéb bajokat és hiányosságokat leszámítva, azt hiszem, nem tévedek, ha azt mondom: a parkolók hiánya az egyik komoly problémája az erdélyi városoknak. Nálunk, Gyergyószentmiklóson erre még rátevődnek a kátyús utak, a tankcsapda méretű, tengelytörő, sofőrt próbáló gödrök, amik ilyenkor, hóolvadáskor kerülnek elő.

Jánossy Alíz

2009. március 25., 10:402009. március 25., 10:40

Ilyen körülmények közepette, elmondható, hogy kedvenc városkámban az az alapvető forgalmi szabály érvényesül, miszerint mindenki ott és úgy közlekedik, ahol és ahogyan tud. Vagyis parkolók hiányában az autósok a járdán parkolnak, emiatt a gyalogosok sokszor az úttesten közlekednek kockáztatva azt, hogy a szabályosan közlekedő járművek egyike el is gázolhatja. Szóval, mifelénk közlekedési szempontból tökéletes káosz uralkodik. Ráadásul emiatt mindenki ideges, és mindenki a másikat okolja a kellemetlenségek miatt, amik nap mint nap adódnak, amint az ember kilép az utcára. Az autósok a gyalogosokra haragszanak „miért járnak az úttesten” alapon, a gyalogosok az autóval közlekedőkkel perlekednek, miért foglalják el a járdát. A magam részéről már ott tartok, hogy fel sem mérgelődöm, ha netán egy száguldó terepjárós pepitára fröcsköli a ruhámat sár-olaj keverékkel. Azonban már az is előfordult velem, hogy a járdán velem szemben szabálytalanul közlekedő, terepjáró sofőrje megleckéztetett, kioktatott közlekedési szabályokból. Szombati nap lévén, épp a piacra igyekeztem, amikor adott pillanatban azt észleltem, hogy a járdán velem szembe hajt egy terepjáró. Az utcán éppen egyetlen jármű sem közlekedett, így hát előtört belőlem a konok, makacs székely, és azt mondtam magamban: csak azért sem térek ki, lássuk, mi lesz. Amint e sorok is bizonyítják, nem ütött el a terepjárós, azonban miután fél méterre tőlem megállt, letekerte az ablakot, és olyat mondott, amit szerinte nem teszek a kirakatba. „Maga teljesen hülye?!” – üvöltötte, s ugyan hadd mellőzzem az egyéb pikáns kifejezéseket, de azt nem hagyhatom ki, hogy azt is kifejtette: „Mit képzel, maga, lökött tyúk, maga miatt bezáratom magam?!” Ekkora mértékű vehemencia hallatán, elő sem mertem hozakodni azzal, hogy a járda talán mégis a gyalogosok „felségterülete”, hanem magamban dohogva igyekeztem iszkolni onnan. A magasröptű szöveget azonban hallotta egy éppen arra járó ismerősöm, aki ezzel vigasztalt: „Ugyan, hagyd a csudába, ne mérgelődj! Nem tudtad, hogy nálunk csak az autósok közlekedhetnek?! A gyalogosnak kuss...”