2011. március 28., 09:462011. március 28., 09:46
Amerre én járok, ott az emberek nemcsak át-, hanem meg is hágják a szóban forgó törvényköteget. Egyszerűen nem fér a fejembe, miért kell tíz embernek egyszerre és egymás mellett mennie az úttesten, kanyarban, ha járdát is öntöttek nekik. Igaz, csak mostanában kapták ajándékba egy osztrák cégtől, azelőtt kizárólag filmen láttak olyat.
A gyalogosok mellett szekerek is járnak az úton, olyanok, amelyekről ásó, kapa, nagykasza csüng ki oldalra, és észre sem veszi a kocsis, amikor elszáguld mellette egy csapat fejetlen motoros. Arról jobb nem is beszélni, hogy a mellékutakról felhajtó aratógép enyhén illuminált sofőrje csak abba az irányba lát, amerre néz, és mivel ő a nagyobb kutya, övé az elsőbbség. Az úttestre felhordott sáron jókat lehet driftelni, jutalmat pedig a bokrokról tonnaszámra aláhulló verebek osztanak. A kanyarban álló kocsma előtt sokszor padlóig kell nyomni a féket, mert annyian állnak előtte üveggel a kezükben, hogy nem látni, merre visz az út. Ebben a csodálatos közegben nincsen olyan nap, amikor egy csapat gyerek ne szánkózna, vagy ne labdázna az aszfalton, attól függően, milyen évszakban járunk. Leírhatatlanul csúnyán tudnak nézni ezek a helyi erők, ha épp arra merészkedik egy jármű és el meri rontani a lábteniszpályájukat.
Ennek semmi értelme, gondolhatja bárki. Pedig van. A futballpályára és a legelőre nem mehetnek, mert ott áll a talajvíz, az iskolaudvaron nem szívesen mászkál tanítás után a gyerek, így amíg valakit ki nem vasal az úthenger, marad a főút. Szerencséjük van, mert az útszakaszt az utóbbi években öntötték újra, és jól pattog rajta a labda. Akkor vannak átmeneti gondok, amikor kora reggel és késő délután átvonul rajta a falu csordája, mert olyankor hangosan és nedvesen pattan a bőrgolyó. Egyébként semmi nem zavarja őket, hiszen otthon vannak.
A forgalom nem olyan nagy, az a pár autó meg igazán félrehúzhat addig, míg véget ér a meccs, hiszen fontos a szurkolók biztató ereje. Aki nem áll meg, azt a kapu előtti kis padon üldögélő szülők és nagyszülők szidalmazzák rendületlenül. Amíg a havi szociális segélyre várnak, van idejük nézelődni és kibeszélni, milyen expressz sebességgel nő manapság őfeléjük is a forgalom. Hát igen, kérem, nem kell a főút mellé költözni, ha pedig a főút költözik melléjük, legalább lapozzanak bele a szabálykönyvbe, amúgy sem égeti a tenyerüket a munka.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
szóljon hozzá!