2011. április 14., 10:062011. április 14., 10:06
Ám az alsórákosi eset így is fényesen jelzi annak a soha nem rendezett társadalmi jelenségnek a létét, amely újabban az Olt menti községben, korábban Hadréven, Kászonszéken, Ó-Romániában, Olaszországban, Franciaországban is véres összecsapásokhoz vezetett: összességében a cigányság soha nem épült be az európai társadalomba. Hanem általában a maga sajátságos törvényei és kultúrája szerint él, amely a jelek szerint neki tökéletesen megfelel, de amely – sok példa igazolja – nem fér össze az Európában kialakult szokásokkal és szabályokkal. Ezt próbálta Európa olyasmikkel helyrehozni, hogy a valóban a társadalom peremén élő közösséget nem szabad sértegetni, és kötelező velük szemben a politikai korrektség (miközben például bennünket, magyarokat széltében-hosszában lehet mocskolni orcátlanul és büntetlenül).
A megélhetési esélyeket próbálta Románia olyasmivel sminkelni, hogy halászbot helyett halat adott a cigányok kezébe, vagyis pénzben számolt fejenkénti társadalmi segélyt, amelynek nyomán sok cigány család jobban megél, mint az életét végigdolgozó román vagy magyar. Ilyen körülményeknek is köszönhetően vált a cigányság tekintélyes része egyféle kiváltságos réteggé, hiszen hogy ne volna kiváltságos az, aki a társadalom közterheiből soha semmit nem vállal, de az osztásnál követel, és ráadásul abból vesz magának, ami nem az övé. Erdély – a cigányság népesedési mutatói okán is – tele van az alsórákosihoz hasonló ketyegő bombákkal. Nem tudom, hogy ezeket mivel és hogyan lehetne hatástalanítani. De azt tudom, hogy a feszültség nem azért van, mert az a másik cigány, hanem azért, mert a máséból orcátlanul és büntetlenül lop, s ráadásul még ő áll az erdő felől.
A harag nem a kétkezi munkájukból megélő cigányok, nem a művészi hajlamaik révén kiváló mesterekké váló zenészek, nem a nagyon kevés cigány lelkész vagy tanító, de még csak nem is a csencselők ellen való – ennyire vakdühös senki nem lehet. Hanem a bűnözők ellen, akiket a nevükön lehet és kell nevezni. Az észt és politikai korrektséget osztogatók pedig előbb élnének egy ideig a ketyegő bombákon.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
szóljon hozzá!