Iohannist zavarta a leginkább a Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) koalíciós különutassága, ezért a szakítás kiprovokálása mellett döntött. Az államfő volt az, aki a kormánybuktatásig fajuló ellentét csitítása helyett szította azt. Új kedvencének, Cîțunak a helyzetbe hozásáért képes volt a szakadás szélére sodorni a PNL-t.

Iohannisnál valami nagyon elszakadt. Őrültek között csak ő a helikopter. Bukik a kedvenc kormánya, belemondja a képernyők előtt ülők arcába, hogy rettenetesen nagy a baj, már-már bizakodni kezdünk, hogy jön egy mindent áthidaló megoldás, mire a szász ember bambán közli: csak a következő héten fog tárgyalni a pártokkal.

Iohannis tegnap Szlovéniából is rátett egy lapátkával a kupacban álló ürülékre. Miután bölcsen kijelentette, hogy „ezt a válságot csak az indulatok mellőzésével, érett magatartással lehet feloldani”, gyorsan rúgott egyet a koalícióból kilépett USR-be. Szerinte nehéz egy olyan párttal tárgyalni, amely megszavazta saját kormánya megbuktatását. Iohannis, de a PNL újdonsült vezetői is úgy nyilatkoznak, mintha egy közel ötvenszázalékos támogatottsággal rendelkező erős kormánypártot irányítanának, amely mellé büszkeség felsorakozni.

A legutóbbi választásokon is csak a második helyen végző, az USR és az RMDSZ segítségével hatalomra jutó liberálisok pökhendisége tizenhárom százalékos népszerűségi hátrányt eredményezett a szociáldemokratákkal a „vörös pestissel” szemben. Egy, a kormánybukás előtt készült felmérés szerint a Szociáldemokrata Párt (PSD) több mint harmincöt százalékos eredményt érne el, ha most tartanák a választásokat. A PNL jelenleg közel huszonkét százalékon áll. Csökken a korábbi koalíciós tag népszerűsége is, az USR-t már kevéssel tíz százalék alá mérték. A rendszer-, oltás- és magyarellenes Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) viszont szinte megkétszerezte támogatottságát, tizenhét százalékot szerezne a megmérettetésen. Ebben a politikai környezetben viselkedik úgy Iohannis és pártja, mintha ő rendelhetné a zenét.

A Nyugat-Európában simulékonysága miatt továbbra is vállveregetéseket gyűjtő Iohannis elrugaszkodott a valóságtól. Még mindig potenciális miniszterelnök-jelöltnek tartja a parlamentben történelmi szavazattöbbséggel leváltott és porig alázott Cîțut.

Mennyi köze van a demokráciához egy ilyen államfőnek? Mit akar valójában Iohannis? Most úgy tűnik, hogy leginkább a kisebbségi kormányzást választaná némi szociáldemokrata háttérsegítséggel, Cîțuval, vagy egy másik liberális politikussal a miniszterelnöki poszton. Azaz a garantált instabilitást. Klaus Iohannis nem tudja megoldani a román belpolitikai válságot, hiszen ő maga a probléma.