VEZÉRCIKK – Romániában háború dúl a politikum és az igazságszolgáltatás között. Az egyik oldalon a kormányoldal áll – de néhány ellenzéki politikus is ide sorolható –, a másikon pedig a korrupcióellenes ügyészség, az igazságszolgáltatási tanács, valamint a magát a korrupcióellenes küzdelem és a törvényesség kérlelhetetlen apostolaként beállítani szándékozó államfő.
2015. május 28., 20:222015. május 28., 20:22
Egyik oldalról egyértelműen látszik, hogy a kormánypárti honatyák megpróbálnak mindent megtenni annak érdekében, hogy nehezítsék a korrupcióellenes szervek működését, a politikusok felelősségre vonását.
Azonban a másik oldal sem teljesen makulátlan: egyre szembetűnőbb, hogy az ügyészek elkezdték élvezni a rájuk irányuló médiafigyelmet, és a mennyiséget a minőség, a tartalmat pedig a külsőségek javára feladva igyekeznek a lehető legtöbb nagy névre lecsapni, függetlenül attól, milyen mértékben érintettek – ha egyáltalán érintettek – a korrupciós ügyekben; ráadásul mindezt kiszivárogtatással, hatalmas médiacsinnadrattával, a bilincsbe vert gyanúsítottak közszemlére tételével művelik.
Ám mindez nem menti a politikai osztály azon tagjait, akik alattomos eszközökkel, aljas trükkökkel próbálják kicselezni az igazságszolgáltatást, és megpróbálják befeketíteni annak vezetőit. Furcsa, hogy ennek a hadjáratnak az az egykori liberális Călin Popescu-Tăriceanu állt az élére, akinek miniszterelnöki mandátuma idején, a 2000-es években még úgy tűnt: az ország valóban elindulhat a gazdasági fejlődés és a megtisztulás útján.
Most azonban frusztrált, pártját a jobbközép demokrata-liberálisokkal való fúzió miatt a szociáldemokratákért – és az általuk neki biztosított szenátusi elnöki tisztségért – ott hagyó politikus az országot a sötét múltba visszahúzó erők emblematikus figurájává vált.
Vélhetően meg akarja hálálni a PSD-nek, hogy a liberális pártból való kilépés nyomán – a liberálisok megosztása érdekében – nem engedték eltűnni a sülylyesztőben, ezért vetett be alattomos, alkotmányellenes trükköt a korrupcióval gyanúsított PSD-s szenátor, Dan Şova előzetes letartóztatástól való megmentésére, és ezért fordult most az államfőhöz, a korrupcióellenes ügyészség és a legfelsőbb bíróság vezetőjének menesztését kérve.
Az ok – egy, a legfelsőbb bíróság elnöke által zsarolással megvádolt nőt hat hónapig tartottak vizsgálati fogságban, majd végül a bíróság jogerősen felmentette – valóban súlyos, csakhogy a lóláb nagyon kilóg. Tăriceanu a korrupcióellenes ügyészségtől rettegő PSD-s gazdáit védendő megpróbálja ezzel az ügygyel lejáratni és hitelteleníteni az igazságügyi vezetőket, az államfővel együtt.
Csakhogy – mindamellett, hogy az ügyet ki kell vizsgálni, a felelősöket pedig szankcionálni kell – a PSD zsoldjában elkövetett tettei miatt ő a legkevésbé jogosult és hiteles személy arra, hogy mindezt felrója. Sőt a korrupcióellenes intézmények tevékenységét ócska trükkökkel akadályozni próbáló Tăriceanu az első, akinek záros határidőn belül távoznia kellene a közéletből.
Sikerült elérni, hogy igencsak nagyot szóljon a soros magyar EU-elnökség első hete, Orbán Viktor Kijevtől Moszkván és Pekingen keresztül Washingtonig tartó körútja és a Patrióták Európáért EP-frakció megalakítása azóta is vezető téma a világsajtóban.
Szappanoperához hasonlít a romániai politikai osztály viszonyulása a túlszaporodott medveállományhoz. Miközben a környezetvédők bagatellizálják a problémát, újabb és újabb emberáldozatok jelzik, hogy a vadgazdálkodást kivették a szakemberek kezéből.
Egy korábbi, a 2018-as világbajnoki döntő után megszülető írásomban feltettem az első látásra ügyefogyottnak tűnő kérdést: Kik nyerték meg a focivébét?
A közmondásból ismert helyzetbe hozta magát Macrel Ciolacu miniszterelnök az elnökválasztás időpontjáról kezdeményezett egyeztetéssel: megásta a vermet a koalíciós partner liberálisoknak, majd ezt követően határozott, peckes léptekkel belegyalogolt.
Nem fogjuk túlélni ezt a ,,zöld őrületet” – fakadt ki idén tavasszal egy francia traktoros tüntető Párizs külvárosában, amikor az újságírók arról faggatták, mi a gazdákra leselkedő legnagyobb veszély.
Mint általában oly sokszor, a nemzeti kisebbségek nyelvén tanuló diákok román nyelv és irodalomból írt érettségi dolgozatainak javítása körüli mizéria közepette sem könnyű rámutatni a felelősökre, viszont azért mégsem annyira bonyolult a képlet.
Azért a fene gondolta volna, hogy az előző foci Eb-hez képest – legalábbis a hivatalos „könyvelésben” rögzített eredmény szerint – jobb magyar szereplés után keserű szájízzel marad az ember Szoboszlaiék kontinensbajnoki kalandjának vége után.
Rájár a rúd a romániai szakoktatásra. A közbeszédben gyakran elhangzó szakmunkásképzés szükségessége olcsó szlogenné vált, mert a tanügy mostohagyerekeként kezelik, ahova a ,,megbélyegzett” gyerekek kerülnek.
Aki csak egy kicsit is tisztában van az erőviszonyokkal, az mindvégig tudhatta, hogy Klaus Iohannis román elnöknek természetesen fikarcnyi esélye sincs arra, hogy megszerezze a NATO főtitkári tisztségét.
Ha már annyira divatos manapság, akkor én is coming outolok egyet annak apropóján, hogy Németországban zajlik a most kezdődő labdarúgó Európa-bajnokság: az 1990-es labdarúgó-világbajnokság óta hosszú évtizedekig a németeknek szurkoltam.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!