Balogh Levente

Balogh Levente

Ha foci Eb, akkor magyarok

2024. június 14., 19:27

2024. június 14., 19:27

Ha már annyira divatos manapság, akkor én is coming outolok egyet annak apropóján, hogy Németországban zajlik a most kezdődő labdarúgó Európa-bajnokság, ahol a házigazdák ismét a magyarok csoportellenfelei: az 1990-es labdarúgó-világbajnokság óta hosszú évtizedekig a németeknek szurkoltam.

Ennek több oka is volt: megfogott a Nationalelf játéka, kitartása, az, ahogyan kontinenstornáról kontinenstornára hajtottak a sikerért – ami aztán persze vagy összejött, vagy nem. De ami fontos: ott voltak a vébéken és az Eb-ken. Merthogy a másik ok, amiért a németeknek szurkoltam, természetesen az, hogy magyarként a saját nemzeti válogatottamnak nem tudtam drukkolni – lévén hogy 1986 óta nem jutottak ki sem kontinensviadalra, sem világbajnokságra.

Így aztán nemzettársaim millióival együtt vébéről vébére, Eb-ről Eb-re arra kárhoztattattam, hogy azon szerencsés nációk valamelyikét biztassam, amelyek ott lehetnek. (Újabb coming out: a román nemzeti tizenegy sohasem volt opció).

Aztán valahogy „kiszerettem” a németekből. Részben azért, mert már nem találtam annyira szimpatikusnak a játékukat – erre pedig rátett egy lapáttal, amikor elkezdték beemelni a divatos, szélsőséges ideológiákat, a woke-izmust a sportba, és gyakorlatilag a provokáció szándékával akarták alkalmazni a stadionokban az LMBTQ-satöbbi népszerűsítését. Kiemelten a magyar válogatott ellen.

Merthogy a másik ok, amiért már évek óta hidegen hagy a Nationalelf szereplése – sőt egyre gyakrabban szurkolok ellene –, az az, hogy

egy ideje már a magyar válogatottnak is drukkolhatok.

Igaz, világbajnokságon 1986 óta továbbra sem, európai kontinensviadalon viszont idén – már szombattól! –zsinórban harmadik alkalommal. Sőt a legutóbbi Eb-szereplés óta a jelek szerint folyamatos az előrelépés, hiszen míg az előző két kontinensviadalra még „csupán” pótselejtezőn sikerült kijutni, addig a mostanira már csoportelsőként masíroztak ki a fiúk.

Az előrelépés abban is megmutatkozik, hogy egyre több magyar játékos szerepel – ráadásul állandó kezdőként – valamely európai topligában. Szoboszlai Dominik álomszerű, csillagászati összegért történő liverpooli igazolása, majd ottani – sérülése révén némileg megbicsaklott – kiemelkedő szereplése, Kerkez bournemouth-i játéka, Sallai, Gulácsi és Orbán folyamatos jelenléte a Bundesliga felsőházába tartozó csapataik kezdő tizenegyében

mind-mind biztató jelek mind a közeljövőre nézvést – értsd: az Eb-szereplés –, mind közép- és hosszú távon.

És ez még akkor is igaz, ha Szalai Attila és Nagy Ádám klubválasztása nem sült el igazán jól, ebből fakadóan pedig a meccsterhelésük is kisebb. A válogatottban ugyanis mindent beleadnak, és jó teljesítményre képesek – legalábbis a legutóbbi kontinenstorna óta a magyar állampolgárság megszerzése révén már szintén a „mi fiunknak” számító

Marco Rossit ismerve másképp nemigen érdemelték volna ki a címeres mezt és az Eb-szereplést.

Azon a kontinensbajnokságon, amely az előzőtől eltérően már csordultig telt lelátók előtt zajlik, hiszen a koronavírus-járvány miatti korlátozások szerencsére már nem akadályozzák a nézők jelenlétét. Viszont amelyre ezúttal is rányomja a bélyegét az orosz-ukrán ellentét – ám a legutóbbihoz képest még nyomasztóbban, hiszen akkor „csupán” a Krímet az ukrán válogatott mezén Ukrajna részeként ábrázoló térkép miatt zajlott orosz-ukrán vita, ma viszont a már több mint két éve tartó háború határozza meg Európa – és a világ jelentős része – közhangulatát. Ami miatt az oroszok nem is lehetnek jelen, míg az ukránok kivívták ugyan a részvételi jogot, de az otthon dúló háború árnyékában kell meccsről meccsre teljesíteniük.

És amelyre nyolc év után most az a román nemzeti tizenegy is kijutott, amelynek szurkolói egy kicsit aggódhatnak, hiszen a szövetségi kapitány fogadkozásai ellenére

a felkészülési meccsek során nyújtott teljesítmény – a bolgárok és a bőrt a világfutball hátsó udvarában rugdosó liechtensteiniek elleni döntetlen – nem sok jót ígér.

Igaz, az Eb légköre és az éles helyzet képes lehet kihozni a legjobb teljesítményt. Akárcsak a magyar válogatottból, amely most jobb selejtezős szereplés nyomán, élén a világfutball krémjébe tartozó Szoboszlaival léphet pályára Svájc ellen a szombati első meccsén.

Bár halálcsoportnak – legalábbis a legutóbbihoz képest – nem neveznénk, azért a mostani kvartett sem ígérkezik sétagaloppnak, hiszen a skótok mellett a svájciak és a házigazdák várnak rá.

Most azonban az előzetes teljesítmény és a válogatott állapota jobban feljogosít a derűlátásra, mint négy éve – persze volt már ilyen, aminek aztán súlyos kudarc lett a vége (1986 és Irapuato rossz szelleme, távozz!). Azt is reméljük, hogy nem megint a várhatóan szép számban jelen levő magyar szurkolók szereplésén rugózik majd a haladó média – lásd még a Neuernek címzett hírhedt érdeklődő megjegyzést, miszerint: Mi van, te (khm) naplopó?

De a magyaros borúlátás helyett inkább a magyar virtust idézzük meg.

A legutóbbi Eb-szereplés zárása után azt írtam: „ez az út itt most véget ért, de ha sikerül megtartani az eddigi irányt, a jelenlegi alapokra építkezve az igazi utazás csak most kezdődik”. Most azzal egészíteném ki, hogy az utazás egész szépen folytatódott, és folytatódhat is.

Mondjuk egy németveréssel és a csoportból való továbbjutással.

szóljon hozzá! Hozzászólások

Ezt olvasta?

Balogh Levente

Balogh Levente

Magyar EU-elnökség: erős diplomáciai kezdés, erős ellenszél

Sikerült elérni, hogy igencsak nagyot szóljon a soros magyar EU-elnökség első hete, Orbán Viktor Kijevtől Moszkván és Pekingen keresztül Washingtonig tartó körútja és a Patrióták Európáért EP-frakció megalakítása azóta is vezető téma a világsajtóban.

Makkay József

Makkay József

Többet ér a medve élete, mint az emberé

Szappanoperához hasonlít a romániai politikai osztály viszonyulása a túlszaporodott medveállományhoz. Miközben a környezetvédők bagatellizálják a problémát, újabb és újabb emberáldozatok jelzik, hogy a vadgazdálkodást kivették a szakemberek kezéből.

Ábrám Zoltán

Ábrám Zoltán

Foci-e a futball?

Egy korábbi, a 2018-as világbajnoki döntő után megszülető írásomban feltettem az első látásra ügyefogyottnak tűnő kérdést: Kik nyerték meg a focivébét?

Balogh Levente

Balogh Levente

Konzultációs színjáték, elnökválasztási figyelemelterelés

A közmondásból ismert helyzetbe hozta magát Macrel Ciolacu miniszterelnök az elnökválasztás időpontjáról kezdeményezett egyeztetéssel: megásta a vermet a koalíciós partner liberálisoknak, majd ezt követően határozott, peckes léptekkel belegyalogolt.

Makkay József

Makkay József

A zöld álmok és a való élet viszonya

Nem fogjuk túlélni ezt a ,,zöld őrületet” – fakadt ki idén tavasszal egy francia traktoros tüntető Párizs külvárosában, amikor az újságírók arról faggatták, mi a gazdákra leselkedő legnagyobb veszély.

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Bukás

Mint általában oly sokszor, a nemzeti kisebbségek nyelvén tanuló diákok román nyelv és irodalomból írt érettségi dolgozatainak javítása körüli mizéria közepette sem könnyű rámutatni a felelősökre, viszont azért mégsem annyira bonyolult a képlet.

Balogh Levente

Balogh Levente

Egy félidő a pokolban

Azért a fene gondolta volna, hogy az előző foci Eb-hez képest – legalábbis a hivatalos „könyvelésben” rögzített eredmény szerint – jobb magyar szereplés után keserű szájízzel marad az ember Szoboszlaiék kontinensbajnoki kalandjának vége után.