2012. március 27., 09:272012. március 27., 09:27
Igaz, ami igaz, nem biztos, hogy teljesen hülyének kellene nézni a vásárlót, de biztos vagyok benne, hogy valamilyen precedens miatt döntöttek a furcsa használati utasítás feltüntetése mellett a csomagolás tervezői. A minap egy ugyanilyen jópofa, ráadásul nem is szöveggel, hanem képekkel, vizuálisan megoldott használati utasítással találkoztam, mégpedig nem is csomagolt, nem is összerakható, csak éppen pucolni való finomságon: egy ananászon.
Itt előrebocsátom, tisztában vagyok vele, hogy senki nem születik az ananászpucolás tudományával, de a gyümölcsre biggyesztett, a felvágás négy fázisát mutató cetli kicsit mégis túlzásnak tűnik. Annyi haszna viszont van az egésznek, hogy rájöttem, mostanáig teljesen rosszul ettem az ananászt: karikákra vágtam, úgy szedtem le a kemény héját, és kanyarítottam ki a közepét, hogy csak az édes húsa maradjon.
A használati utasításból viszont világosan kiderült: az egzotikus (értsd: nagyon vicces) formájú gyümölcsöt előbb hosszában kettőbe, majd négybe kell vágni, ezután lehet egyszerűen eltávolítani a kemény középrészt, majd megszabadítani az ehetetlen és szúrós héjtól, ezután már egyszerűen föl lehet szeletelni. Képzeljék csak el a következő szituációt: az éhes és szomjas hajótörött négykézláb araszolgat előre a rekkenő hőségben, a forró homokon egy lakatlan szigeten, amikor egyszer csak megpillant egy kívánatos, érett ananászt.
De jaj! A gyümölcshöz nincs használati utasítás! Lehet, hogy hősünk nem a megfelelő módon pucolja meg azt? Lehet, hogy nem is oltja éhét-szomját, ha nem vágja tökéletesen kettőbe, majd négybe, nem távolítja el a héjat, és ezután nem vágja takaros kis karikákra? Ez éppúgy lehetséges, mint az, hogy az alma nem lesz ugyanolyan finom, ha nem sikerül összefüggő kacskaringóban levágni róla a héját, vagy hogy a narancson biztosan a kelleténél több fehér ízetlenség marad, ha nem a már kifejlesztett módszerrel pucolom meg. Egy azonban biztos: akár hosszában, akár keresztben, de én is és a hajótörött is szomjan halnánk, ha nem lenne éles és strapabíró késünk, az ananászhéj ugyanis kemény, mint a fakéreg – erre azonban a cetli már nem figyelmeztet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.