2010. július 16., 11:522010. július 16., 11:52
A lépés szépséghibája az, hogy mindezt nem annyira az elvszerűség, mint inkább a kényszer nyomására teszi: a reformintézkedések elmulasztása miatt Románia mára csődközelbe került, így egyszerűen nincs pénz az államgépezet működtetésére. Hogy mennyire nem a kisméretű, olcsó és hatékony államapparátus kiépítése a kormány elsődleges célja, hanem a tűzoltás, azt az is jól jelzi, hogy a leépítések által eredményezett szerény megtakarítások mellett a jelek szerint immár komolyan fölmerült az egykulcsos adórendszer felszámolásának és a progresszív adózás bevezetésének a lehetősége.
Amiről sok mindent el lehet mondani, de azt a legkevésbé sem, hogy jobboldali elv volna, azt pedig pláne nem, hogy az olcsó állam képzetéhez kapcsolódna. A többkulcsos adót ugyanis rendszerint a baloldal preferálja, amely úgy véli, az állam jobban sáfárkodik majd a pénzzel, és jobban gondoskodik a polgárokról, mintha az embereknél maradna a jövedelem legnagyobb része. Már az is elég nagy baj, hogy ezáltal közvetve gyermeknek nézik a polgárokat, az azonban tetézi mindezt, hogy a munkakedvüket is csökkentik. Hiszen miért dolgozzon az ember teljes erőbedobással, ha ezáltal a keresete átlépi a magasabb adósáv határát, így az is megörténhet, hogy kevesebb pénzt vihet haza, mint ha egész nap a lábát lógatta volna?
Bárki joggal érezheti úgy, hogy a progresszív adó tulajdonképpen a jobb teljesítményt nyújtókat bünteti, miközben a bérükből lehalászott összegekből azon polgárok szavazatait vásárolja meg az állam, akik amúgy képesek volnának dolgozni, de ha már adott egy viszonylag bőkezű szociális rendszer, akkor inkább az általa biztosított juttatásokat választják. Mindez a kommunista alapelvet idézi, amely szerint akinek valamilyen okból több jutott, azt a „köz” nevében bármikor ki lehet fosztani. Az állam pénzéhségét persze a progresszív adórendszer lényegesen jobban csillapítja, mint az egykulcsos. Csak éppen a polgárok önállóságra és öngondoskodásra való hajlamát, vállalkozó szellemét sorvasztja el.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok