2010. július 16., 11:522010. július 16., 11:52
A lépés szépséghibája az, hogy mindezt nem annyira az elvszerűség, mint inkább a kényszer nyomására teszi: a reformintézkedések elmulasztása miatt Románia mára csődközelbe került, így egyszerűen nincs pénz az államgépezet működtetésére. Hogy mennyire nem a kisméretű, olcsó és hatékony államapparátus kiépítése a kormány elsődleges célja, hanem a tűzoltás, azt az is jól jelzi, hogy a leépítések által eredményezett szerény megtakarítások mellett a jelek szerint immár komolyan fölmerült az egykulcsos adórendszer felszámolásának és a progresszív adózás bevezetésének a lehetősége.
Amiről sok mindent el lehet mondani, de azt a legkevésbé sem, hogy jobboldali elv volna, azt pedig pláne nem, hogy az olcsó állam képzetéhez kapcsolódna. A többkulcsos adót ugyanis rendszerint a baloldal preferálja, amely úgy véli, az állam jobban sáfárkodik majd a pénzzel, és jobban gondoskodik a polgárokról, mintha az embereknél maradna a jövedelem legnagyobb része. Már az is elég nagy baj, hogy ezáltal közvetve gyermeknek nézik a polgárokat, az azonban tetézi mindezt, hogy a munkakedvüket is csökkentik. Hiszen miért dolgozzon az ember teljes erőbedobással, ha ezáltal a keresete átlépi a magasabb adósáv határát, így az is megörténhet, hogy kevesebb pénzt vihet haza, mint ha egész nap a lábát lógatta volna?
Bárki joggal érezheti úgy, hogy a progresszív adó tulajdonképpen a jobb teljesítményt nyújtókat bünteti, miközben a bérükből lehalászott összegekből azon polgárok szavazatait vásárolja meg az állam, akik amúgy képesek volnának dolgozni, de ha már adott egy viszonylag bőkezű szociális rendszer, akkor inkább az általa biztosított juttatásokat választják. Mindez a kommunista alapelvet idézi, amely szerint akinek valamilyen okból több jutott, azt a „köz” nevében bármikor ki lehet fosztani. Az állam pénzéhségét persze a progresszív adórendszer lényegesen jobban csillapítja, mint az egykulcsos. Csak éppen a polgárok önállóságra és öngondoskodásra való hajlamát, vállalkozó szellemét sorvasztja el.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
Látogatottsági adatok