Csapatépítés

 Mindez hol máshol történhetett volna, mint Nagy-Britanniában, ahol az egyik helyi mobilszolgáltató és a YouGov nevű cég felmérést végeztetett, hogy kiderítse, mit szólnak a munkavállalók ahhoz, hogy munkaadóik időről időre csapatépítő tréningnek nevezett tortúrákra cipelik őket, ahol többek között sziklamászás, vadvízi evezés és szembekötősdi révén kívánják elérni, hogy jobban összeforrjon a munkahelyi közösség. A tanulmányból viszont kiderül, hogy az ilyen eseményeken részt vevő alkalmazottak jelentős többsége gyűlöli a tréningeket, így a szándékolttal éppen ellentétes eredményt értek el. Viszont az egyszerű, vállalati evészetek-ivászatok mindenkinél pozitív osztályzatot kaptak.

Nem azért, de látatlanban mondom, hogy én az egész felmérésre fordított összeg huszadrészéért is hajlandó lettem volna mindezt elmondani. A műfajnak – ami jórészt Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban elterjedt, de ma már nemcsak – már eleve az a leggyengébb pontja, hogy az embert kényszeríteni akarják, hogy jól érezze magát, és mindez a szabadidejében történik, amikor inkább a családjával vagy a barátaival kirándulna, vagy elmenne egy szórakozóhelyre, esetleg olvasna. Nem tudom, az olvasó hogy van vele, én már gimnazistakoromban sem kedveltem azokat a diáktársaimat, akik a kirándulásokon vagy akár csak az egyszerű házibulikon mindenáron szervezni akartak valami csoportépítő közös programot, ezért nem hagyták az embert nyugodtan szórakozni. Ehelyett néha irritálóan agresszív módon ragaszkodtak ahhoz, hogy activityzzünk, vagy játsszuk az „Elalszik a város” című detektívjátékot. Én viszont valahogy úgy éreztem, hogy a kötetlen szórakozás éppen attól lesz kötetlen, ha nem akarunk mindenáron programokat szervezni közben.

Nota bene a most közzé tett brit felmérés pozitív elmozdulás jele lehet, a megrendelő multicég illetékeseiben ugyanis gyanút kelthetett, hogy a kalandtúrákra fordított tengernyi pénz ellenére sem jobb a munkahelyi légkör és a csapatmunka. Mivel pedig válság is van, jobb nem fölösleges dolgokra herdálni a pénzt. Hogy közgazdasági kifejezéssel éljünk: végre észrevették, hogy a kínálat nem találkozott a kereslettel. És így, a kötelező csapatépítések nélkül végre valóban adott a lehetőség arra, hogy jó csapatok alakuljanak ki.