2010. szeptember 10., 11:372010. szeptember 10., 11:37
Csakhogy ehhez még azt is hozzá kell tenni, hogy az egyéni választókerületes rendszer gyakorlatilag az összes lehetséges módszer közül a legkevésbé tartja tiszteletben az arányosság elvét, és a legnagyobb szakadást okozza a valós politikai preferenciák és a létrejött képviselet között.
Hiszen egy jelölt akár a szavazatok harminc százalékával is befutó lehet, ha a többi szavazat megoszlik a többi induló között. A többi jelöltre leadott voks elvész, és a győztes mindent visz elv alapján a nyertes párt a rá leadott szavazatok arányánál jóval több helyet kap a parlamenti patkóban. Abban is igaza van az államfőnek, hogy az ilyen rendszerekben valóban rendszerint kétpárti vetélkedés alakul ki – ami ismét csak azt jelenti, hogy sérül a pluralitás elve, hiszen a kis és közepes pártok kiesnek, így szavazóik képviselet nélkül maradnak.
Băsescu afölött is könnyedén átsiklik, hogy az általa javasolt rendszert jelenleg épp annak „fellegvárában”, Nagy-Britanniában szeretnék átalakítani: a kormánykoalícióban részt vevő Liberális Demokrata Párt céljainak egyike épp a parlamenti képviselet arányosabbá tétele.
Persze az államfő nem véletlenül hagyja figyelmen kívül ezt a tényt. Számára – és nem feltétlenül az ország számára – valóban az lenne a legkedvezőbb, ha kevésbé lenne intenzív a politikai verseny, és az „elnöki párt”, valamint egy – legfeljebb kettő – másik alakulat vetélkedne a kormányzásért.
A verseny szűkítését szolgálná a tízszázalékos parlamenti küszöb is, amely például a magyar képviseletet is kiütné – igaz, ezt elvileg alanyi jogon járó, számaránynak megfelelő képviselettel ki lehet váltani. Csakhogy a forma megváltoztatása nyomán a tartalom még ugyanaz marad – Nagy-Britannia sem attól a világ egyik vezető hatalma, hogy egyéni választókerületekben választják a képviselőket. Mint ahogy Románia sem azért tart ott, ahol tart, mert a képviselők egy része az arányosság elve szerint nyerte el mandátumát.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.